Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Tóth László: A múlt idejű ember

a köpenyed zsebében találsz még egyet, kilépsz a folyosóra, valahol víz morajlik, a sötét gyűrt arcokat dob föl magából, és amelyek a gyufa lángjánál méginkább összefonnyadnak,

már megint nem tud aludni,

s ez az ápoló tengeriszivacs-hangja, volt, eltűnnek az arcok, megszűnik a víz morajlása, s ez reggelt, vizitet jelent, a főorvos fürkésző szemeit jelenti, újabb tablettákat jelent, elébed lép a Krisztus-képű öregasszony, nyújtja a kezét, szél zörög szemed üregeiben, nem ismeresz rá a hangodra, ujjaid rácsai mögött pörög, pörög az arcod, mozdul a lábad, lépni próbálsz, koponyád barlangfalán vadul dobolnak a hangok, az Íróasztalomra gondolok, ami mögött sohasem ültem, a toliamra gondolok, amit sohasem fogtam a kezemben, hová, fiatalember éjnek idején, abban a csíkos köpenyben?

Krisztus-képű öregasszony az anyám, fiatalember, ha üdvözűlni akar, itt az olvasó, már megint nem tud aludni,

a tengerre gondolok, ahogy hullámaival átcsap fölöttem, fejtsétek meg köreimet.

Cyprián Majerník: Kártyázók, (1944/