Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban
megoldódott. Klapka mégis tovább fáradozott a genfi ifjúság katonai kiképzésén. Stratégiai tanfolyamot tartott, s ezen a magyar szabadságharcból vett példákkal nevelte a svájci ifjakat. Második hazáját csak akkor hagyta el, amikor az első visszahívta: az Ausztriával kötött kiegyezés 1867-ben őt is hazatérésre bírta. A genfi Nagytanács képviselőjéből a magyar országgyűlés tagja lett.114 Egy további forrásból tudjuk, hogy Klapka jelentős szerepet vitt a svájci haderő korszerű megszervezésében is. Ennek eredményeként lett a porosz-svájci konfliktus (1856—57) idején a svájci hadsereg tüzérségi felügyelője.1'5 Svájchoz kapcsolódik Klapka szabadkőműves-tevékenysége is, amit a diplomata politikus jól hasznosít további nemzetközi tárgyalásai során. Klapka felismerte az akkor virágjában levő szabadkőművesség jelentőségét, és ennek révén további, befolyásos híveket szerzett az emigráció számára. Kossuth 1852. február 23-án maga is belépett Cincinnatiban egy szabadkőműves-páholy tagjai közé, de ezt csak üres formalizmusnak tartotta, és nincs rá adat, hogy ténylegesen részt vett volna a szabadkőműves-mozgalomban. Klapka másként járt el. Ö még az ötvenes évek elején tagja lett a turini Dante Alighieri-páholynak, majd 1860-ban Genfben megalakította az Ister-páholyt, amelynek történetünkben olyan prominens tagjai voltak, mint Horváth Mihály, Csáky Tivadar, Karacsay Sándor, Thaisz Elek, a később reakcióssá vedlett pesti főkapitány és sokan mások, köztük Puky Miklós, Dessewfjy Dénes, Türr István, Almássy Pál, Pulszky Ferenc és Bethlen Gergely. Az Ister-páholy kezdeményezésére — mint Acs Tivadar adatközléséből tudjuk — 1861-ben Csáky Tivadar Budapesten megalakította a Szent Istvá'n-páholyt, majd 1869-ben a budapesti Corvin Mátyás-páholyt és 1870-ben Kassán a Haladás-páholyt. Ezekből a „skót ritusú“ páholyokból fejlődött ki a „Nagy- oriens“ Klapka nagymestersége alatt. Maguk a páholyok — olvassuk ugyanitt — kezdetben és a kiegyezésig független politikai törekvések földalatti szervezetei voltak, elvonatkoztatva a szabadkőművesség később retrográddá vált egyéb célkitűzéseitől.118 A fentiekből világosan kitűnik, hogy Klapka ösztönszerűen vonzódott a liberális eszmék felé, és hosszú életútja során mindig a demokratikus áramlatok és mozgalmak részese, illetve szószólója kívánt lenni. A Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjai közül ő képviselte az európai polgári politikus típusát. „Annál könnyebben vált belőle európai távlatokban gondolkodó polgár" — írja róla Iványi Emma.117 Klapka svájci kapcsolatainak felvázolása után térjünk vissza az olasz kérdéshez, mely az adott időszakban kiszélesedő emigrációs tevékenységének központja, újabb kiindulópontja lett. Az „olasz tárgyalások“ szakaszát az 1859 elején Párizsban Jerome herceggel, majd Turinban Cavour szárd miniszterelnökkel folytatott, francia-olasz-magyar külpolitikai törekvések koordinálását célzó tárgyalások vezették be. Mint az egész Európát átfogó szabadkőműves-mozgalom tagjának, kezdettől fogva szívélyes kapcsolata volt a szintén szabadkőműves Napóleon Jerome herceggel és a francia császári ház, III. Napóleon környezete több más tagjával. 1859 májusában Londonban egyezségre jutott Kossuthtal, s ennek értelmében röviddel később megalakítják a forradalmi emigráció politikaikatonai szervezetét: a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Érdemes megemlítenünk, hogyan érintkezett ez idő tájt ez az emigráció. A konspiráció technikai feltételeiről Teleki László a következőképp tájékoztatja Kossuthot, egy hozzá intézett levelében. Magyarország — ajánlja — következőleg lenne írandó: M. H. Kossuth X, Teleki Y, Klapka Z betűkkel írnák magukat alá, s egymással is úgy tudósít- nák az otthoniakat.“ Kérik — írja — hogy idegen ember által ne üzenjünk, csak a legnagyobb szükség esetében, és akkor a jel X. Y. Z. legyen."m Reális felismerés és naiv kivitelező szándék keveredik az elmondottakban. Ilyen volt az emigráció egész szervezete is, ezért sem lehetett végső fokon eredményes, ütőképes. 114 Dezsényi Béla: Magyarország és Svájc. Bp. 1946, Teleki Intézet. 133—134. 1. 115 Ács Tivadar: Magyarok és a Risorgimento. A magyar légionisták életrajzgyüjteménye. Bp. 1961. Szabó Ervin -Kvtár. 73. 1. *13 Ács Tivadar: A genovai lázadás. A Magyar Nemzeti Igazgatóság regénye. Bp. 1958, Szépirodalmi. 631-632. 1. 117 Iványi Emma: Klapka tábornok hazatért iratai. — Élet és Tudományo 1969. szept. 12.; 37. sz. 1733. 1. !!8 Teleki László válogatott munkái. Bp. 1961, Szépirodalmi Kiadó. II. köt. 170. 1.
