Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban
Szénássy Zoltán Komárom kapitulációja után, 1849. október 5-én Klapka is elhagyta a várat, és gőzhajóra szállva Pozsonyba utazott. Itt a „Zöld fa“ fogadóban talált szállást. Pár napot időzött a városban, hogy testileg-lelkileg felkészüljön az önkéntes száműzetés nehéz éveire. Pozsonyi tartózkodása hatodik napján a napi sajtóból értesült az aradi kivégzésekről. Komárom egykori védője, a bátor és rettenthetetlen katona súlyos lelki válságba került. Ügy érezte, gáládul becsapták, félrevezették. Tehetetlen, kínzó fájdalmáról így emlékezik később: „... Hírül vevén Batthyány, legnemesebb barátaim, a tizenhárom tábornoknak október 6-án szenvedett vértanúhalálát, akkor esett ki remegő kezeimből a lap, s oly végtelen fájdalom nyilallott át szívemen, aminő sem azelőtt, sem azóta nem vett rajtam erőt életemben, s amelyet elfeledni még máig sem vagyok képes. Így teljesítették tehát a nekem ismételten tett ígéretüket. Ez volt tehát a kegyelem és enyhébb bánás, amelyet barátaim számára kilátásba helyeztek .. ."91 _ Az aradi híradás véres mementó számára. Figyelmeztető és irányt adó. A mérhetetlen fájdalmat elszánt elhatározás követi: mindhalálig szolgálni a forradalom ügyét, számkivetve és megalázva is róni Európa országútjait. Küzdeni, s ha lehet, harcolni minden rendelkezésére álló módon és eszközzel az újjáéledt feudális elnyomatás ellen, amely nem győzhet végleg a népek szabadsága felett. Felhagy az amerikai utazás tervével, mely az első pozsonyi napokban komolyan foglalkoztatta, és úgy határoz, csatlakozik a forradalom és szabadságharc nyugat-európai emigrációjához. Azokhoz, akik Angliában, Franciaországban és Svájcban az Európát megmozgató 48-as eszmék továbbvivöi, szószólói lettek. „Október 12-én küldték el a térparancsnokságról útlevelemet, s másnap elhagytam Pozsonyt, hogy Berlinen keresztül Hamburgba utazzam."32 Klapka tehát határozott elvi célkitűzéssel hagyta el a Haynau és társai rémuralmának kiszolgáltatott országot. Bármerre járt, bármilyen körülmények között tárgyalt, agitált, szervezett — mint Iványi Emma írja — „sohasem tévesztette szem elől a nemzet legjobbjainak és az egész emigrációnak legfőbb célját: a szabadságharc újrakezdését. Ennek lehetőségét kémlelte minden európai megmozdulásban. Minden háborúhoz, mozgalomhoz csatlakozott, amely Ausztria vagy szövetségese, a cári Oroszország ellen irányult,“93 Nyugati útja során mindenütt rokonszenvvel fogadták. Az európai közvélemény hős hadvezérként tisztelte, és a forradalom bajnokát üdvözölte személyében. Néhol fáklyás felvonulást rendeztek tiszteletére, másutt énekkarok köszöntötték. Híre s neve messze megelőzte jövetelét. De az európai visszahatás hatalmai sem tétlenkedtek. A zsarnoki önkény félve reagált érkezésére az egyes fővárosokban. így mindjárt első jelentős állomáshelyén, Ber91 Klapka Gy. i. m. 280. 1. 92 Uo. 281. 1. 93 Iványi Emma: Klapka tábornok hazatért iratai. — Élet és Tudomány 1969. szept. 12; 37. ez. 1732. 1. Klapka tábornok tevékenysége íz emigrációban (Részlet egy monográfiából)
