Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Két Čapek-dráma nyomában
A beszámolók megemlékeznek arról, hogy a közönség túlnyomó többsége fegyelmezetten megvárta, míg a pár handabandázó fiatalembert kivezetik, majd zúgó tapssal és „Éljenek a színészek!“ kiáltásokkal biztatták a színészeket a további játékra. A pesti bemutatón parádés szereposztásban került színre a darab: Domin — Lukács Pál, Heléna — Gombaszögi Frida, Dr. Gall — Kertész Dezső, Alquist — Hegedűs Gyula, Busman — Sarkadi Aladár. A bemutatóról írt kritikák, beszámolók közül Polák Josefnek, a kassai múzeum cseh igazgatójának, az első magyar fordítás társszerzőjének a véleménye a legautentikusabb: Capek munkáinak kiváló ismerője, részt vállalt mind a kassai, mind a budapesti előadás előkészítésében, pártatlanságához, jóindulatához semmi kétség sem fér. Véleménye szerint a Vígszínházban „...más felfogásban játszották a darabot, mint nálunk, s ezért hatásában nem is volt olyan teljes. Túlságosan kihangsúloyzták az emberek és robotok közötti különbséget, amely az eredeti darabban nem jut ennyire kifejezésre".20 Polák a pesti szereplők közül Gombaszögi Frida és Lukács Pál teljesítményét emeli ki, Hegedűs Gyuláról érdekes módon azt állapítja meg, hogy „...nagy csalódást keltett... flegmatikus játékában, amelyből hiányzott a szín és az erő, hiába kerestem a híres, nagy művészt,“21 Pedig hát Alquist szerepe a leghálásabb az egész darabban. A darab 29 előadást ért meg a Vígszínházban^ ezután a közönségsiker ellenére a színháznak törölnie kellett a műsorról.22 Pedig a Vígszínház az R.U.R. sikerén felbuzdulva már további cseh darabok műsorra tűzését tervezgette, a sajtó a Rovarok élete, valamint A Makropulos-ügy című Capek-drámákat, illetve Langer Mint a teve a tű fokán című darabját emlegette. Hogy ezek a tervek sohasem valósultak meg, az nem a színházon múlott. Közben az R.U.R. sikert aratott a szegedi színpadon is, a bemutatóra 1924. IV. 28-án került sor. Itt Gulyás Menyhért rendezte a darabot. A színészek közül Rubinyi Vilmos (Domin) és Czobor Imre (dr. Gall) neve ismert volt a szlovákiai közönség előtt is. Mind Pesten, mind Szegeden Kosztolányi Dezső fordításában mutatták be az R.U.R.-1, s így a két fordítás érdekes összehasonlításra ad alkalmat. Kosztolányi fordítása valószínűleg a Kolos—Polák fordítás felhasználásával készült, de attól lényegesen eltér, összehasonlíthatatlanul színesebb, gördülékenyebb — de hiánytalanul ez a fordítás sem tudja visszaadni a cseh szöveg zamatát. Capek drámái közül a Fehér kór aratta a legnagyobb sikert a szlovákiai magyar színpadokon, és ez korántsem véletlen. Ez a mű Capek életútjának is fordulópontját jelentette, az író ezzel az „őszinte és szenvedélyes művel állt véglegesen azok sorába, akik a fasizmus és a háború ellen küzdöttek" P Ennek jelentőségét a korabeli kritika és a közönség is felismerte. Vozári Dezső már hónapokkal a magyar bemutatók előtt, a Szlovák Nemzeti Színház bemutatója (1937. II. 5.) után felhívta a magyar közönség figyelmét a darabra: „Karéi Capek a korszellemet vitte színpadra és a bűnös világnézeti semlegességet sutbadobva hitet tett amellett, hogy az embert az erőszak és ködös mítosz meg nem válthatja, mert az emberiség derűsebb jövendőjét csak a humanizmus és az elpusztíthatatlan szabadságvágy hozhatja meg.“26 A drámát mind a két szlovákiai magyar színtársulat bemutatta még a cseh ősbemutató évében. A bemutatóról írva a Magyar Nap kritikusa megállapítja: „A téma rendkívül izgató időszerűsége, a dráma párbeszédeiből kicsapó feszültség és a szereplők mindegyike ismerős, mai eseményeket és történelmi figurákat idéznek a néző elé. Mindenki megértette, mit takar a bélpoklosság mély szimbóluma, mit a felfokozott nemzeti tömegőrület.“27 A közönség tényleg megértette a dráma mondanivalóját: a Fehér kór az akkori viszonyok között szokatlan sikersorozatot ért el, mind a két társulat egyaránt 18—20 alkalommal adta elő, az esetek többségében nagy sikerrel. „A közön2° Kassai Napló 1924. II. 23/45 21 uo. 22 Magyar Színháztörténet, Bp. 1962, 232. old. 25 Dobossy László: Čapek Bp. 1961, 79. old. 26 Magyar Újság 1937. II. 10/33 27 Magyar Nap 1937. VI. 18/141