Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - HAGYOMÁNY - Darkó István: Egy kiadó történetéhez

Névsoruk, ha hiányosan is és megint csak mindennemű sorrend nélkül így él emlékezetemben (nevük után a helységnév, születésük, működésük korukbeli helyneve):

Kerényi Frigyes (Eperjes), Kisdi Benedek (Jászó), Kis Viczay Péter (Bártfa), Ko- háry István (Csábrág), Komáromi Csipkés György (Komárom), Kovacsőczy Mihály (Kassa), Kőröspataki János (Bártfa), Laskai János (Lőcse), Lavotta János (Födémes), Lisznyai Kálmán (Pozsony), Madách Imre (Alsósztregova), Monoszlai András (Nagyszombat), Nagybánkai Mátyás (Nagyszombat), Nyéki Vörös Mátyás (Pozsony), Orczy Lőrinc (Pozsony), Pákh Albert (Rozsnyó), Pancrátius Mihály (Lőcse), Pápai Páriz Ferenc (Lőcse), Perecsényi Nagy László (Pozsony), Petrőczi Kata Szidónia (Trencsén), Pósa Lajos (Nemesradnót), Prágai András (Kassa), Pray György (Érsekújvár), Pulszky Ferenc (Eperjes), Ráday Pál (Munkács), Radvánszky János (Eperjes), Rájnis Ferenc (Pozsony), Rát Mátyás (Pozsony), Rimay János (bizonytalan), Sámbár Mátyás (Kassa), Sibolti Demeter (Nagyszombat), Szegedy Gergely (Eperjes), Szemere Miklós (Lasztóc), Szenei Molnár Albert (Szene), Szentiványi Márton (Nagyszombat), Szentjóbi Szabó László (bizonytalan), Szép Magelóna (Lőcse), Szepsi Csombor Márton (Abaúj), Telegdi János (Nagyszombat), Thaly Kálmán (Pozsony), Tinódi Lantos Sebestyén (Kassa), Tompa Mihály (Hanva), Kármán József (Losonc), Sükey Károly (Losonc), Vachott Sándor (Pozsony), Vásárhelyi Gergely (Nagyszombat), Veszprémi István (Pozsony), Zsámboki János (Nagyszombat).

1938 elejére teljessé vált a honi magyar irodalom válsága is. A kiadói vállalkozások közül csak a szerényebb keretek között működő, kis hatósugarú nyitrai Híd tudta tovább is fenntartani létét, és elismerésre méltó nagy hivatást teljesített, amikor a tisói Szlovák Államban is folytatta működését. A hivatlan Staud Gábor a zavaros helyzet kihasználásával, „pénz van“ jelszó alatt még megkísérelte az erősödő jobboldali szeleket befogni vitorlánkba, azonban egy egészen töredéknyi írőcsoport begyűjtése, egy folyóirat egyetlen számának a kiadása és tekintélyes összegű pályázatok nagyhangú kiírása után gyorsan és elszámolás nélkül be is fejezte dicstelen pályafutását. Erre az időre már több kiadói vállalkozás került a tönk szélére, többnyire a Kazinczy Kiadóéhoz hasonló okok folytán. Megszűnt a Tamás Mihály vezette Tátra kiadó és folyóirat, miután szintúgy átesett az átszervezési műtéten. Elnémult Barta Lajos vállalkozása, az IKVA (írók Kiadóvállalata). Megbukott a megfelelő anyagi feltételek között indult, de felelőtlen vezetők irányításával a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, köznevén a Masaryk Akadémia égisze alatt működött könyvkiadás. Mintha ezeket a vállalkozásokat a négyes szám fátuma üldözte volna, egyikük sem jutott tovább négy könyv megjelentetésénél. Ügy látszott, hogy minden vetésünk elpusztult.

A helyzet mégsem volt ennyire reménytelen. Megindult a progresszív irodalom „ellenállási“ mozgalma, amely erői integrációjában kereste megmaradása lehetőségét. A széthullott kiadók tárgyalásokat kezdtek egymás között egy központosított kiadói vállalkozás létrehozása céljából. Ennek a törekvésüknek voltak már előzményei; kezdettől nemhogy rivalizáltak volna egymással, inkább valamelyes együttműködés alakult ki közöttük. Ennek egyik megnyilvánulása az volt, hogy kölcsönösen kiadták egyes szerzőik könyveit. Ez a jövőbe tekintő kiadói gyakorlat kezdettől a haladó irodalom jövőbeli összefogását munkálta. így tett már a korai időkben a húszas évek közepén a kassai Renaissance-Kultúregyesület is, a szocialista ifjúság egyesülése, amely könyvkiadása keretében, ugyancsak négy megjelent könyve közül három olyan író munkáját (Juhász, Jarnó, Darkó könyvét) segítette napvilágra, akik rövidesen a Kazinczy Kiadónál is megjelentek. Ennek a kiadói politikának 1938-ra beérett a gyümölcse: megállapodtunk egy viszonylag nagy, központi kiadóvállalat megteremtésében. A vállalkozás terve sokoldalú érdeklődéssel és segítőkészséggel találkozott. Irodalmi megalapozása céljából, és hogy az írók végre a maguk kezébe vehessék sorsuk intézését, megteremthessék anyagi érdekeik védelmét, és szellemi függetlenségüket is biztosíthassák, az év végén megalakítottuk a Szlovenszkói Magyar írók Gazdasági Egyesületét, az IGÉ-t. A reálpolitika megvalósítását most már a maga részéről is (késve) sürgető kormányhatalomtól is biztosítékot kapott az IGE, hogy megkapja a számarányunk szerinti és eddig elmaradt kulturális pénzügyi' támogatást. A magyarországi IGE, a bará-