Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Popély Gyula: A Masaryk Akadémia működése
kájával kapcsolatban, de reménykedtek a színvonalas tudományos munka megindulásában. „Legutóbb azonban néhány mozdulata (a Masaryk Akadémiának — P. Gy.) arra enged következtetni, mintha már éledezne a Társaság organizmusa"95 — mondja Darkó István valószínűleg a pályadíj-kiírások hatására. Maiéter István dr. szerint azért ez a stagnálás, mert a Társaságnak már a születésénél hibák történtek, ugyanis ott pártpolitikai szempontok érvényesültek, s a Társaság még mindig ezeket a születési hibákat sínyli. „De azért nem kell a kissé zavaros fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönteni, vagy pláne kivégezni, hanem a megtörtént hibákat korrigálni kell"os — mondja a heveskedők címére Maiéter István. Fontosnak tartaná még többek között az alapszabályok 9. § 2. szakaszának módosítását is abban az értelemben, hogy a Társaság munkájába csak magyar nemzetiségű tagok kapcsolódhassanak be. Figyelmet érdemel még Flórián Károly nyilatkozata, aki felrója az itteni magyarságnak passzív magatartását a Masaryk Akadémiával szemben, valamint azt, hogy nem növeli Masaryk elnök alapítványösszegét: „Kétségtelen, hogy a köztáraság elnökének nemes gesztusa nagyszabású kezdeményezés volt. De bizonyára maga az alapító is kezdeményezésnek tekintette a maga nagy alapítványát... A köztársasági elnök adta az első milliót, a további milliókat nekünk magunknak kell összeadnunk.. ,"37 A Masaryk Akadémia vezető tagjai közül többen is ezen a nézeten voltak. Antal Sándor már 1931- ben a következőket írta a Napban: „Tessék most kinyitni az erszényeket, jöjjön a híres magyar áldozatkészség, a szegény magyarok fillérjei éppen olyan szentek lesznek, mint a cseh nemzet nagy fiának milliója.“98 Győry Dezső nyilatkozata a Magyar Ojság ankétjában a Magyar Figyelő 1—2. számának megjelenése utáni időre esik, s így természetes, hogy főleg ennek a lapnak a problémáival foglalkozik. Helyteleníti, hogy a nem minden hiba nélkül megjelent Magyar Figyelőre olyan „vad fogcsattogtatással“ rohantak rá és „igyekeztek levágni“ a prédára leső kritikusok. A folyóiratnak, természetesen, vannak fogyatékosságai: „A kisebbségi megmozdulásokat fátum üldözi... A kisebbség kulturális mozdulatai még soha sem sikerültek hibátlanul... Es ez a fátum kegyetlen. Nem ismer kivételt. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság régvárt folyóirata sem tudott szabadulni alóla. Nem is lett, ami lehetett volna, s aminek lennie kellene.“09 A Masaryk Akadémia első lépéseit az alapítója, Masaryk köztársasági elnök is figyelemmel kísérte. 1933. február 16-án a prágai várban Dérer iskolaügyi miniszter jelenlétében fogadta a Társaság elnökségét, melynek képviseletében Orbán Gábor elnök, Szerényi Ferdinánd főtitkár, Flórián Károly, Antal Sándor, Jánoska Tivadar osztályelnökök és Surányi Géza főszámvizsgáló jelentek meg. Orbán Gábor beszéde után az elnök részletesen érdeklődött a Társaság programja iránt, majd kijelentette: „Érdeklődéssel kísérem az önök munkáját, és örömmel várom, hogy ez a munka valóban kulturális gyarapodást fog gyümölcsöztetni úgy a köztársaságbeli magyar nép fejlődésében, mint államunk haladásában.“100 A gyümölcsöztető kulturális munka azonban egyre váratott magára, s mondhatnánk, a Társaság egész fennállása alatt meg sem indult. Győry Dezső már 1933 decemberében „ki nem használt lehetőségek tárházá“-nak101 nevezi a Masaryk Akadémiát. Ha tehát az első tisztújító közgyűlést megelőző napokban az Akadémia visszatekintett a megtett 95 Ankét a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti osztály kérdéseiről Magyar Ojság, I. évf. 40. sz. 9. 1. 9i A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság jelene és jövője Magyar Ojság, I. évf. 1. sz. 12. 1. 9? Uo. 9J Antal Sándor: Az elnök milliója A Nap, V. évf. 57. sz. 3. 1. 99 A szlovenszkói magyar kultúra fény és árnyjátéka a „Magyar Figyelö“-ben Magyar Ojság, I. évf. 180. sz. 11. 1. 100 A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság küldöttsége Masaryk elnöknél A Reggel, XIII. évf. 40. sz. 3. 1. 'O' Győry Dezső: Az Akadémia jövője Magyar Ojság, I. évf. 132. sz. 1, 1.
