Irodalmi Szemle, 1971
1971/10 - Mészáros László: Számológép és költészet
40 + 15 + 15 + 15 + 15; 20 + 20 + 20 + 20 + 20 stb. Vagyis a jelzőt jelentő első számú blokkból különböző valószínűség szerint más és más mondatrészek jelenhetnek meg az első helyen, a mondat első szavaként. A fenti harmadik variáció érdekessége az, hogy ebben az esetben nemcsak az egymás mellé helyezett szavak alkothatnak (értelmes) mondatot, hanem az egymás alá került szavak is. Mindkét program CDC 3300-as gépen futott. A második kísérlet eredményeiből ugyancsak a Függelék mutat be néhányat. Ha elgondoljuk, hogy ezekkel a kísérletekkel ellentétben egy valódi költő memóriájában mennyi szó van elraktározva, és mennyi váratlan asszociációt (kombinációt) képes közöttük létrehozni, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ezeknek és a hasonló kísérleteknek az eredményei még meglehetősen távol esnek a költészettől. A fejlesztés lehetőségei azonban reálisak. Második kísérletünkben például az egyes mondatrészek egyforma mennyiségben (száz-száz) vannak képviselve a program szótárában. Nyilvánvaló, hogy ez így nem tipikus emberi szókincs, mert valószínűleg sokkal több alanyt és állítmányt használunk mondatainkban, mint más mondatrészt. A program fejlesztésének további lehetősége az értelmesebb kikeresés (lehívás). Például: bizonyos alanyokhoz hozzárendelhetünk megengedhető és valószínű jelzőket, állítmányokat stb. Vagy: hangulati, színezeti tartalmuk szerint csoportosíthatnánk a jelzőket, alanyokat és állítmányokat, s így meghatározhatnánk az egész vers valószínű tartalmát és levegőjét. Egy bonyolultabb program versszerűbben, költőiesebben róhatná a strófákat, rímeket faraghatna, és maga teremthetné meg a címeket is. Mindez a számológép számára nem jelentene problémát. A korlátokat a program megírásához szükséges idő, a gépi idő magas ára, valamint a bemenő adatok (a szótár) előkészítésének a hosszadalmassága és költségessége jelentik. Elméletileg azonban roppant érdekesek és szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek. Mindezek után már csak annak a kérdésnek az elemzése maradt hátra, hogy a számológép által írott versek mennyiben jelentenek verseket, illetve költészetet. Először is hangsúlyoznunk kell, hogy a programozási nyelv segítségével éppen úgy, mint bármilyen élő nyelvvel, gondolatok fejezhetők ki. A programozás minden kétséget kizárva alkotó tevékenység, ahol a gondolatok a program átfutásával közvetlenül realizálódnak. A gépi versek csinosodása tehát attól függ, hogy mennyiben sikerül a versalkotás lényegét kifejező gondolatainkat átvinnünk a gépre. Ezeket a gondolatokat természetesen matematikai, logikai úton képezhető gondolatokká kell átalakítanunk. A számológép logikája könyörtelen: a legkisebb „elhallgatott“, nem kifejezett feltételt sem képes kitalálni. A gép nem asszociál. A számológép is csak segédeszköz, mint minden más gép. A kérdés másik összetevője az, hogy az ilyen egyszerű programok által készített versek hogyan válhatnak, válhatnának igazi versekké. Tudjuk, hogy a gondolkodás lényege a kombinációképesség. A számológép „gyártotta“ versek tehát hasznos inspirációt jelenthetnek a költő számára, növelhetik kombinációs, asszociációs készségét. Ahogyan a költőt különben is az jellemzi, hogy meglát olyan dolgokat is, amit más, közönséges ember nem vesz észre, nem tud meglátni, ezekben a „ versekben“ is csak a költő, a költészet barátja, a költészet értője látja meg az igazi verset, a vers lehetőségét. A döntés mindig az emberé. 4. Függelék A. Az idő asszonya Bíztató az idő asszonya szigorú kegyetlen asszony játszani hinni tudok a kenyér biztonságával a szerelem biztonságával a versek biztonságával gyönyörűséggel fogyasztott bennünket a szerelem
