Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Hegedűs Sándor: Az utolsó trónfosztás
87. o.: A szerző adós marad a debreceni Gotterhalte-botrány magyarázatával: ez azzal kezdődött, hogy a fogadtatást rendező katonai hatóságok a debreceni 3. honvédgyalogezred zenekara helyett az ugyanott állomásozó cseh közös ezred zenekarát rendelték ki a pályaudvarra, amely a még érvényes Dienstregle- mentnak megfelelően a császári himnuszra zendített rá. Ezt az akkori közvélemény azért tartotta nemzeti sérelemnek, mert a himnuszt a Lajtán inneni % területek, tehát közjogilag idegen állam himnuszának tekintette — jóllehet az az uralkodóház himnusza volt. Többek közt az aradi tizenhárom tábornok kivégzése után is eljátszották, s ezt a magyarok a szabadságharcra következett hetvenedik évben sem tudták elfelejteni. (Pedig szép zenéjét Haydn szerezte.) 94. o.: A szerző állítása szerint II. Vilmos német császár fia, Frigyes Vilmos trónörökös nem követte az apját Hollandiába, hanem Svájc felé szökött, de 'a határon elfogták, és agyonlőtték. Ezt honnan veszi? Utánanéztem a Révai-le- xikon XIX. kötetében, amelyből azt állapítottam meg, hogy a trónörökös igenis követte apját Hollandiába, 1923-ban pedig visszatért Németországba, és kiadta emlékiratait is. Eitel Frigyes, a német császár második fia is túlélte az 1918—19-es forradalmakat! 115. o.: Az 1919-es Gömbös Gyulát fasisztának minősíteni pontatlanság. Köz- társasági és Habsburg-ellenes érzelmei elhihetők. A szélsőjobboldal felé csak a MOVE feloszlatása után kezdett eltolódni, ugyanolyan tempóban, mint ahogyan Károlyi Mihály bal felé haladt. A 144. oldalon a szerzőnek az a közlése, hogy Gömbös utasítására a belgrádi magyar követnek sürgönyt küldtek, vegye rá a jugoszláv kormányt a mozgósításra, a 130. sz. jegyzet szerint Kőszegi Imre Agyúdörgés Budaörsnél című ifjúsági regényének 65. oldalára támaszkodik. Ez a könyv szépirodalmi munka, amelynek szerzője élt a szépírói szabadsággal. Miért nem nézte meg a szerző a Hadtörténelmi Levéltár idevonatkozó iratanyagát? Ott megtalálja a fenti állítást alá nem támasztó aktákat is! Kívánatos lett volna, hogy a szerző figyelembe vegye az újabb irodalmat is.3 Maurice Fouchet francia főmegbízottra vonatkozólag gróf Bánffy Miklós akkori külügyminiszter kéziratban maradt emlékirataiban lehet eddig közzé nem tett adatokat találni, de ezeket a szerző nem is kutatta. Hogy nem ismeri Véra Olivová cseh történész két igen fontos tanulmányát, még érthető, hiszen nem jelentek meg magyarul, de miért nem fordíttatta le eddig és tette közzé ezeket a Századok szerkesztősége? Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon, 1919—1921 című okmánygyűjtemény 409. oldalán (a szerző nem közli a kiadás évét, a birtokomban levő példány 1953-ból van) nem a Hegedűs-könyv 153. oldalán említett uralkodói kiáltvány szövege van, csak az V. fejezet fő- és alcíme. Viszont az 510—511. oldalon a jelzett manifesztum- nak nem az autentikus szövege, hanem csak a tartalma van! / Végül a csehszlovák mozgósításra és diplomáciai akciókra vonatkozó oldalakat is teljesen át lehetne dolgozni a már említett cseh történész adatai alapján.'1 És mindez csak néhány kiragadott példa. Ez egyébként nem az első eset, hogy a Népszerű történelem sorozatban megjelent könyvet részben kifogásolni kényszerültem. A kiadó nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a laikus közönség számára olvasmányos könyveket terjesz- szen. Ámde a népnek tudományos színvonal tekintetében is kifogástalan történelmi tanulmányokat kell a kezébe adni. Fogarassy László 1 Ide tartozik például Robert A. Kann: Die Sixtusaffäre und die geheimen Friedensver- handlungen Österreich-Ungarns im ersten Weltkrieg. Wien 1966, 94. o. 2 Koronázási Album. Az Érdekes Üjság kiadása, Budapest 1917, 139—140. o. 3 Reinhold Lorenz: Kaiser Kari und dér Un- tergang dér Donaumonarchie. Graz—Wien — Köln 1959, 692. o. Hegedűs könyve nyilván nyomdában volt, amikor megjelentek Zita királyné emlékiratai. (Gordon Brook-Shepherd: Um Krone und Reich. Die Tragödie des letzten Habs- burgerkaisers. Wien —München —Zürich, 1969. A Londonban megjelent angol eredetinek a címe: The Last Habsburg.) 4 Véra Olivová: Československá zahraniční politika a pokus o restauraci Habsburkű v roce 1921. Československý historický časopis 1959, 4. sz. 675 — 698. o. Lásd még ugyanattól: K histórii českoslo- vensko-rakouské smlouvy z roku 1921. Ugyanott, 1961, 2. sz. 198 — 219. o.
