Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Mészáros László: Számológép és költészet

Napjainkban nem meglepő, hogy az egyes országok fejlettségét már nem az egy főre kiszámított nemzeti jövedelem alapján ítélik meg, hanem a működésben levő elektronikus számológépek nagyságrendje a mérvadó. A számológépek felhasználásának fentebb vázolt három szférája egyre bővül. A számológépek az élet minden területére behatolnak, az iskola, a közlekedés, a közigazgatás, a nyelvészet, medicina stb. után még a művészet területére is bemerészkednek. Ezek a térhódítások, ha nem idéznek is elő mindjárt forradalmi változásokat, olyan lehetőségeket villantanak fel, amelyek az élet egyetlen területén sem hagyhatók figyelmen kívül. Egyesek tehát joggal hangoztatják, hogy minden bizonnyal a számológépek korában élünk.

De hát mi a számológép lényege, hogyan működik (üzemel) ez a csodálatos gép? A válasz nem könnyű, mert a számológép elemei tulajdonképpen olyan egyszerűek, hogy puszta ismertetésükből nem derülne ki a gép egészének forradalmi lényege. Talán a következő — természetesen szinte túlzottan egyszerű — analógia segíthetne: a számológép tulajdonképpen egy SZÁMOLÓ ember. A SZÁMOLÓ (könyvelő, bérszámfejtő, írnok stb.) egy asztalnál ül, előtte papírok, kezében ceruza. Jobbról jönnek az adatok, a számok (bemenő egység). A SZÁMOLÓ fejében el van raktározva (memóriaegység) egy utasításlista (program), amely pontosan megmondja (meghatározza], hogy az egyes számokkal mit kell csinálni. A SZÁMOLÓ a ceruzáért — vagy akár az asztali mechanikus a számológépért — nyúl (vezérlő egység), és elvégzi a megkívánt számtani (vagy más) műveleteket (aritmetikai egység). Majd az eredményeket külön papírra jegyzi, melyek (például) balról távoznak (kimenő egység). A zárójelben kiemelt részek a számológép elvi blokkdiagramjának részeit, egységeit, illetve végrehajtó komponensét (program) — „lelkét“ (software) — tartalmazzák, jelentik. Az ember és a számológép között a különbség „csupán“ annyi, hogy a gép memóriájában nemcsak az utasításlista (a program) van elraktározva, hanem az egész operációs (végrehajtó) rendszer és maguk az adatok is. A másik lényeges különbség természetesen a gyorsaságban rejlik. Míg az ember képtelen másodpercenként két-három aritmetikai műveletnél (1 + 1 = 2) többet elvégezni, addig a számológép — mint már említettük — több millió hasonló művelet elvégzésére képes. A különbség tehát végeredményben több, mint lényeges.

Mindezekből azonban még nem derül ki, hogyan működik a számológép például a közigazgatásban, vagy a művészet területén, ahol minden bizonnyal nem egyszerű aritmetikai műveleteket kell elvégeznie. Ez a probléma tulajdonképpen már az első számológépek gyakorlati alkalmazása során felmerült. A kérdés elvi megoldásának lehetőségét Neumann János már 1948-ban felvázolta: „Minden, amit kimerítően és egyértelműen le lehet írni, minden, amit szavakba lehet foglalni, megjelelő véges neurális hálózattal ipso jacto realizálható is" (Neumann János: A számológép és az agy). Mint már említettük, a program utasítások sorozata, amelyek a számológépben villamos impulzuskombinációk formájában jelennek meg. A gép számára tehát tulajdonképpen mindegy, hogy milyen utasításokat hajt végre. Az aritmetikai műveleteken kívül ezek az utasítások jelenthetnek bármilyen más szabályokat, például nyelvtani vagy közlekedési szabályokat, jelenthetnek technológiai utasításokat, műszerirányítási parancsokat, mozgathatják a rajzolókészülék Irófejét — és így tovább. Vagyis az elektronikus digitális számológépek nem csupán számszerű feladatok megoldására alkalmasak. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a probléma algoritmusát — az algoritmus a szabályok olyan véges sorozata, amely a feladat pontos megoldásához vezet — programozási nyelvek — ALGOL, FORTRAN, COBOL stb. — segítségével közölnünk kell a géppel.

2. Gondolkodik-e a gép?

Lélektani értelemben a gondolkodás olyan lelki folyamat, melynek során általánosított és átvitt ismereteket szerzünk a valóság tárgyairól és jelenségeiről. A pszichikai jelenségek azonban az agy funkciói. Fiziológiailag tehát a gondolkodás az idegsejtek működésének az eredménye. Az idegsejt (a neuron) működése pedig abban áll, hogy idegimpulzusokat kelt és továbbít, miközben az idegsejt membránján vagy van jelen impulzus, vagy nincs. Tehát az idegimpulzusokat kétértékű jelölőkként foghatjuk fel: az impulzus hiánya jelenti az egyik értéket (0), jelenléte pedig a másik értéket (1). Nos, a számológép alapelemeit ugyanez a kétértékűség jellemzi; minden szám