Irodalmi Szemle, 1971
1971/1
Lengyel Lajos: Makói gyerekek f1934) L engyel Lajos A Magyar Népköztársaság Kossuth-díjasa, a nemzetközi Gutenberg-díj kitüntetettje s a Munka Érdemrend arany fokozatának birtokosa. Élete a magyar munkásosztály hatalomra érésének útját példázza. A Magyar Tanácsköztársaság napjaiban — 14 éves korában — lett betűszedő inas a makói Vörös Hírlap nyomdájában, s nyugdíjazásáig a budapesti Kossuth-nyomda igazgatója. 1928-ban ismerkedett meg Kassák Lajossal és körével, s általuk a modern művészi törekvésekkel. elsősorban a Bauhaus-iskola tanításaival. Ekkori alakját Vas István idézi elénk: „... elbámultam modern műveltségén és ízlésén... a paraszti alap jölesben érződött az osztályöntudatos munkás viselkedése mögött. Ezekre a rétegekre rakódott rá, Kassák nevelő hatására, a testkultúra és a modern csín ötvözete ..(Nehéz szerelem. Bp. 1965. 355. 1.) A társadalmi és művészi forradalmár környezetben kibontakozott Lengyel Lajos tehetsége. Az Atelier művészeti tervező, és műhelyiskola esti tanfolyamának látogatója lett, alakrajzot pedig — a Munka-körrel kapcsolatot tartó — Goldman Györgytől tanult. A Magyar Grafika rendszeresen közölte tipográfiai és grafikai alkotásait. Műveinek bírálói. tehetségének csiszolói pedig olyan jeles személyek voltak, mint Kassák Lajos és Moholy Nagy László. Az 1930 áprilisában megrendezett budapesti könyv- és reklámművészeti kiállításon Kassák Lajossal együtt szerepelt. Új munkahelyén, a Hungária-nyomdáhan Kner Albert vezetésével a modern nyomdai eljárások megvalósításában vett részt. Lengyel Lajos az 1930-as években több művészeti ágban fejtett ki tevékenységet. Kassák Lajos, Nagy Lajos és sok más szocialista író könyve jelent meg az ő grafikai és tipográfiai tervezésében. Fotomontázsa is több könyvet diszkett, így a maga korában egyedülálló kiadványt, Gró Lajos „Az orosz filmművészet“ című könyvét. A szociofoto-csoport tagjaként szerepelt a Munka-kör három fotókiállításán, majd Bécsben és Pozsonyban. A szolnoki kiállításún Kassák Lajossal együtt tartóztatta le a rendőrség. A fényképező Lengyel Lajosról, a szocio- foto-csoporiban készített képeiről mai értő kritikusa azt írja, hogy „a tárgyilagosan kiválasztott motívum képét igen keményen hívta elő. A fotók távoltartják magukat minden narratív elemtől, mégis - illetve éppen ezért - harcos kritikai tendenciájuk van." (Élet és Irodalom 1966. febr. 19.) A Munka-kör és fotocsoportja belügyminiszteri elhallgattatása után Lengyel Lajos nem tette le a fényképezőgépet. Bekapcsolódott a Modern Fényképezek Szövetségének a munkájába, s részt vett az 1937. október 23 és november 7 között megrendezett budapesti Nemzetközi Fényképkiái- lításon. A növekvő fasiszta terror ezután a haladó művészek számára már lehetetlenné tette a nyilvános szereplést. A felszabadulás után pedig a gazdasági és politikai építömunka kötötte le az energiákat. Alkotói figyelmét pedig szinte teljes egészében a könyvgrafika, a könyvművészet, a tipográfiai tervezőmunka felé fordította. Az e téren elért eredményei hozták meg számára a hazai és külföldi elismerést, s azóta is, nap nap után újabb könyvek bizonyítják Lengyel Lajos művészi erejének állandó gazdagodását. Gönci Sándor Gönci (Frühof) Sándor fotoművészi tevékenységét a magyar szociofoto-mozgalomban kezdte. 1929-től a Kassák-féle „Munka-kör“ aktív tagja, s a kör által életre hívott szociofoto-csoport- nak egyik megalapítója. Társai nevében is szólt, amikor — 1931 októberében — a MUNKA hasábjain kifejtette művészi tevékenységének vezérlő eszméjét: „Munkásfényképező vagyok. Ismerem a fénykép lehetőségeit és tudom, hogy a szocialista ember fényképe szocialista ideálokat fejez ki. Amikor az eseményeket és jelen, ségeket megrögzíti, igenei vagy tagad. És így minden szabad időmet felhasználom, hogy ű munkásságnak a fényképpel is szolgálatokat tegyek." Élete, tevékenysége ezekben az években, 1929 és 1932 között összeforrt a Munka-kör tevékenységével. Részt vett a kör kultúrgárdájának 1931 végi szlovákiai kőrútján, melyről sok csehszlovákiai lap: a Robotnícke noviny, A Reggel, a Csehszlovákiai Népszava, a kassai Világ szabadság, a Forum és a kommunista sajtóorgánum is elismeréssel írt. Az elsőnek említett újság — többek között — a következőképpen jellemezte a csoport művészi tevékenységét: „...ez a csoport nem játszik színházat, hanem a szocializmust propagálja... a munkás szívéből jön és a munkás leikéhez szól... Űj élcsapat, mely új eszközökkel új gondolatokat terjeszt és kultúr- értékeket alkot...“ A csoport és benne Gönci Sándor fotói szintén a szocializmust propagálták: tették ezt a tőkés viszonyok leleplezésével. Gönci Sándor felvételei is azok között voltak, amelyekről a pozsonyi magyar konzul megállapította, hogy „a magyarországi nyomort szemléltették ... meglehetős tendenciával", s az ő képeit is elkobozta a szolnoki rendőrség, illetve ügyészség, mert azok „a társadalmi rend elleni izgatás tendenciáját mutatták". Gönci Sándor „egyenes vonalvezetésű“ fotói elsősorban az emberről, kora munkásosztályáról adtaK képet. Kevéssé szólhatott a dolgozó emberről, mert a váiság évei alatt útón-útfélen munkanélKülivé vált társaival találta magát szemoe. iyo2-es „Lmberek — Sorsok“ „képsora" proietárgyerekeK, munkásanyák és tétlenségre kárhoztatott férfiak portréival vádolta a fennálló társadalmi viszonyokul. Ebben a témakörben készített illusztrációfeivételeket Nádass József Hungyateiep című riportjához, rneiy egy „budapesti, ipari munkanélküli sivár életét mutatta be, minden színezés és aláfestés nélkül, a tengek és adatok regisztrálásával". A cikk a MUNKA 1932. decemberi számában a fotomellék- letek nélkül jelenhetett csak meg, de a bécsi Arbeiter Zeitung már a képekkel együtt közölte. Gjnci Sándor aktív fotoművészi tevékenységének az ellenforradalmi rend cenzúraintézkedései vetettek véget. A Munka-kör elhallgattatásával lehetetlenné tette számára a nyilvános szereplést. A háború viszontagságai s a felszabadulás utáni közéleti szereplése miatt az idős mester csak most, nyugdíjba vonulásakor tér vissza a fotózáshoz. Úttörő munkássága azonban igy is megbecsült része a magyar szocialista íotomüvészeinek. Pásztor József
