Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - HAGYOMÁNY - Gál István: Révay József, egy radikális filozófus Tajnáról
Gál István Révay József, egy radikális filozófus Tajnáról A 30-as évek elején a Huszadik Század utódjában, a Századunkban tűnt fel a neve Braun Róbert, Csécsy Imre, Jászi Oszkár, Polányi Mihály, Szimonldesz Lajos, Zoványi Jenő és más októbristák között. Addig csak két író Révairól tudtunk, a Kassák-szakadár költők antológiájában Lengyel Józseffel együtt szereplő Révai Józsefről és a kiugrott piarista klasszika-filológus dr. Révai Józsefről. Az utóbbi Podolinból került Pestre, az előbbi Pestről Prágába. Ez az új, ipszilonos, „valódi gróf“ Révay József szintén felvidéki, illetve csehszlovákiai magyar volt. Az első világháború alatt és 1918—19-ben szereplő radikális grófok, Batthyány Tivadar és Károlyi Mihály óta nem Jelent meg a baloldalon magyar gróf. De különösképpen nem szerepelt filozófusaink és szociológusaink sorában. Révay József gróf hosszú ideig csak a Századunkban helyezte el írásait. Első tanulmányai: A sport metafizikája (1931), A polgári nő társadalmi helyzete és A jövő irányítói (1933). Ugyanide Babitsról, Egry Józsefről és Ferenczy Béniről írt könyvismertetéseket. Mielőtt írni kezdett, nagy sikerű sportember és tehetséges festő is volt. Amikor az Apollót megindítottam, anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna, tanulmányt küldött a „nemzeti kisebbség“ történetfilozófiai értelmezéséről. Az akkor égető problémát ilyen hatalmas fölkészültséggel és ilyen elvont filozófiai szaknyelven addig senki sem dolgozta föl. Örömmel közöltem a tanulmányt az Apollo V. kötetében, Thomas Mann, Sárkány Oszkár és mások cikkei sorában. A szerző néhány példányra külön is előfizetett, hogy családtagjainak szétossza. Meghívott magához, és akkor tudtam meg közelebbit róla. A Károlyi-kertre néző dolgozószobájában fogadott Magyar utcai keskeny bérházukbam, amelyről, bár naponta eljártam alatta, ellentétben a szomszédos Teleki- és Mikes-palotákkal, sose mertem föltételezni, hogy grófi család palotája. Csontos, szikár férfi fogadott, rendkívül szerény öltözékben, kispolgári bútorok között. Bár kortársunk volt, meglátszott rajta, hogy nem magunkfajta ágrólszakadt diák ő mégsem. Kiderült beszéd közben, hogy pesti lakását gyakran cseréli föl tajnai kastélyukkal: hogy bátyja Révay István gróf, a csehszlovákiai magyar kisebbség híres statisztikusa, Teleki Pál közeli munkatársa és barátja. Tajna hírére megmozdult agyamban az irodalom- történeti adattár. A ikét Révay-fivér apja volt a századvég nagy viveurje, Révay Simon gróf, Justh Zsigmond imádott barátja, közös nagy utazások, halhatatlan kalandok és mulatságok kitervelője és végrehajtója, magyar parasztokkal klasszikus darabok elját- szatója, a századforduló idilli békéjének nagy haszonélvezője. Harmincéves korában iratkozott be az egyetemre. 1930-ban a Pázmány Egyetem Bölcsészeti Karán ledoktorált filozófiából, disszertációja témájául Kantot választva („A megismerés antinómiája Kantnál“). Németh László, Prohászka Lajos és Kerényi Károly művészileg fogalmazott bölcseleti írásai a fiatalság széles tömegeiben indították meg a filozófia iránti komoly érdeklődést. A hivatalos filozófiai folyóirat, az Athenaeum, sietett bevonni munkatársai közé a fiatal filozófusok sorát. Bóka Lászlón és Mátrai Lászlón kívül Dési Frigyes, Faragó László, Harkai Schiller Pál, Lénárd Ferenc és 45 utáni kultúrpolitikánk vezető alakjai közül még többen itt szerepeltek gyakrabban a nyilvánosság előtt. A Magyar Filozófiai Társaság, Babitsék század eleji részvétele ótar most kezdte reneszánszát élni. Révay József egyike volt azoknak az írni is Jól tudó filozófusoknak, akik a Társaság nyilvános vitaüléseit a Nemzeti Szalonban szervezgették, és előadásaikkal, hozzászólásaikkal magas színvonalra emelték. Az Athenaeumba írt tanulmányai és hozzászólásai: Az igazságfogalom problémája, Husserl fenomenológiája, Nietzsche, Az arisztotelizmus, A kantiánizmus, az Immoralizmus, és ezekhez csatlakozik a Lélektani Tanulmányok VII—VIII. kötetében írt két jelentős műve: Mások megérté séről és A munka és szórakozás lélektana (1938—1945). A Magyar Tudományos Akadémia adta ki 1940-ben könyvét, Az erkölcs dialektikáját. Etikai-lélektani tanulmányai közepette is folytatta szociológiai kutatásait. A népi írók folyóiratában, a Kelet Népében tette közzé következő tanulmányát: Egy jobbágy község sorsa a patriarkális időben és a kapitalizmus korában (1939). A németellenes pécsi folyóiratban pedig a Polgári műve
