Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Színházi levél
A Hviezdoslav Színház művészei közt kiemelkedő alakítást nyújt Ladislav Chu- dík a humanista tanító árnyalatosan megírt alakjában, hasonlóan meggyőző Jozef Króner a magát önként feláldozó borbély szerepében. De František Dibar- bora mint háztulajdonos és fakereskedő, valamint Hana Meličková egy angyalcsináló, sopánkodó bábaasszony szerepében és a csavargót játszó Jozef Adamo- vič is tehetségük legjavát nyújtják. Összegezve elmondható, hogy Bukov- čan új színműve nagy nyeresége az új szlovák drámairodalomnak, és aligha tévedek, amikor jelentőségében a legértékesebb szlovák drámák közé sorolom. Kergesd a farkast a címe Iván Bukov- őán drámai trilógiája befejező darabjának, amely a jubileumi évad végén a Kis Színpadon kerül bemutatásra. A trilógia közös vezérfonala — a szerző nyilatkozata szerint — a lelkiismeret és az emberi méltóság. A három színmű közül a Kakas a háború idején, a másik kettő napjainkban játszódik le, de ez az időrend nem is fontos, alapvető inkább az az egységesítő gondolat, mely szerint az ember először a fizikai épségéért, aztán az erkölcsi sérthetetlenségéért folytatott harcot. A húszas években Az ember tragédiája állandó műsordarabja volt a Szlovák Nemzeti Színháznak P. O. Hviezdoslav költői átültetésében. — Bizonyára a régi nagy siker tényének köszönhető, hogy a színház jubileumi évadában újra bemutatta Madách drámai költeményét, ezúttal Ctibor Stítnickýnek a mai színpadi beszéd követelményeinek jobban megfelelő, korszerűbb és élőbb fordításában. A szlovák kritika egy része szokatlannak érzi és kifogásolja, hogy az ország legreprezentatívabb színpada egy nagy tragédia helyett csak drámai költeményt játszik. Ez a kritika, akarva vagy akaratlanul — teljesen félreértve a színpad hivatását — száműzné mindazt, ami a drámaesztétika szerint nem kimondottan dráma. Ilyen alapon a színpadon nem volna helye Goethe Faust- jának vagy Dosztojevszkij F élkegy elmü- je színpadi változatának, amelyet ugyanez a színház néhány esztendővel ezelőtt nagy sikerrel játszott. Nem szándékozom vitázni ezekkel a kritikai hangokkal, mint ahogy azt is feleslegesnek tartom, hogy cáfoljam a Faustot idézőket, a Madách epigonságát hangoztatókat, akik a Tragédia gondolati mélysége, filozófiai szépsége felett napirendre térnek. Nem az a feladatom, hogy a napisajtóban megjelent és túlnyomó többségében nem annyira Madá- chot, mint inkább az előadást érintő hevenyészett és — sajnos — felületes kritikákat bokros hibái miatt helyreigazítsam. Megteszi ezt helyettem az idő, és megteszik a nézők is, akik a Tragédia kivételesen sikeres előadásában gyönyörködnek, és érdeklődésükkel a drámai költemény szlovák előadásának évekre terjedő életet biztosítanak. Bennünket az előadás vitathatatlanul nagy értékei, a fordítás költőisége, a Tragédiát szlovák színpadra alkalmazó rendező intenciói, a megvalósított rendezői koncepció, a művészek, a díszlet- és jelmeztervező munkája érdekel. Három esztendővel ezelőtt a Tragédia kassai bemutatója idején a kritika nagy elismeréssel méltatta Ctibor Štítnický fordítói munkáját. Közben a fordítás könyv alakban Is megjelent, s a pozsonyi bemutató ismét igazolta, hogy Štítnický kitűnő, nem egy helyen mesteri munkát végzett. Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni — hangzik Lucifer szava az első szín végén. Štítnický átköltésében a kérkedés semmit sem veszít drámai erejéből: „Kam negácia čo len vkročiť môže, vyvráti tvoj svet od základov, Bože!“ Vagy a Tragédia végén Adám fohásza — „Uram! rettentő látások gyötörtek, És nem tudom, mi bennök a való“ — milyen madáchi zengzettel csendül fel a szlovák költő soraiban: „Ach, Pane, mal som hrozné vidiny, nakoľko boli skutočné, to neviem. Ach povedz, povedz, čo ma vlastne čaká, bude mi vôbec stačiť krátky život, v ktorom sa duch môj stáča ako víno, ktoré ty potom prachu napospas vyleješ na zem? .. Külön tanulmányt érdemelne ez a Madách nagy szelleméhez méltó költői át
