Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Švantner, František: A paraszt
A szekérderékban csakugyan ott ült az ember, posztóba és bundába bugyoláltan. Csak a szeme csillogott. Egy ideig nézte őket, azután megszólalt: — Köszönöm, segített a dolog, azt hiszem, hogy az összes tetűtől megszabadultam. Sem a paraszt, sem a felesége nem tudott hangot adni. A szánon ülő folytatta. — Most jól dörzsöljék meg a kezemet meg a lábamat hóval, mert egyiket sem érzem. A magasban üvöltött az orkán. — Ügy érzem, visszatér belém az erő, csak nagyon éhes vagyok. Az asszony se nem látott, se nem hallott, a férfi azonban összeszedte magát, és őt is észhez térítette. — Menj be, forralj vizet — mondta —, hogy kigözölhesse magát, és főzz hársfateát, ha éhes. Az asszony szívesen engedelmeskedett. Odakinn már elfogta a rémület, de idebent, szokott munkája mellett könnyebben lélegzik majd. Tüzet rakott, egy nagy fazék vizet állított a tűzhelyre, hársfavirágot hozott, és nekifogott a teafőzésnek. Munka közben megpróbált megkapaszkodni valami gondolatban, hogy jobban teljen az idő, de mindannyiszor csődött mondott a kísérlete, mert most képtelen volt bármire is összpontosítani a figyelmét. Ugyanígy kudarcba fulladt az a törekvése is, hogy imádságba merüljön. Kiderült, hogy az emlékezete is felmondja a szolgálatot. Nem, itt bent sem tudott nyugalmat találni. Zavarta minden, és szeretett volna elmenekülni mindentől, magától is. De hova, istenem, hova tűnjön ebből a világból, amely egyszeriben olyan elviselhetetlenné vált számára? Azután hirtelen eszébe jutott, hogy a férjének szüksége lehet rá, és gyorsan kiszaladt. Az udvaron tombolt a hóvihar. Az asszony meglátta a lovakat, az üres szekeret, csupán a lámpafény négyszögletű síkjait nem találta sehol. A férje után kiáltott. — Ne kiabálj — hallatszott a fészerből. Ö, hát hol másutt is lehetne, kapott észbe az asszony, és belegázolt a hóba. A fészerben sem égett a lámpa. A hó gyér fénye a nyitott ajtón át a férfi vállára, arcára vetődött. Lehajolva lapátolta a földet. Az asszony megállt előtte, s igyekezett felfogni, mit csinál. Aztán hirtelen letérdelt, s gyorsan szórni kezdte a hideg földet a gödörbe. Ezen az éjszakán nyugodtan aludt a paraszt. Fordította: Hideghéthy Erzsébet Joan Miró: Rajz
