Irodalmi Szemle, 1970
1970/9 - Simkó Csaba: Számotokra nem létezem - Varga Imre: Némafilm - Zalabai Zsigmond: Két vers
Simkó Csaba számotokra nem létezem Zalabai Zsigmond felülről Nem hagytátok rám kötni az istent most már ne várjatok Megvonalaztam az életem margómra hely nem jutott Abroncsba fogtam a fákat a csendre patkót rakok Számotokra nem létezem Körülállták üvegasszonyok kifordult küllős szemek Rám csöpögött az élők ujjának hidege Számotokra nem létezem a gyökerek kellenek Kövek alatt az egem Varga Imre némafilm mártonka mondom mártonka harangozzunk hónaposretekkel de a vekkerek arcéle a vásznon szalagok a hús félemeletein a klaviatúrán mártonka mártonka mondom a barkák ablakain a kés ugye? a vonósnégyest összefogja a képkeret 1 Lehajtja fejét a dália. Suhog az eső pallosa. Elterül holtan egy levél. Hangyarajként falja a dér. Žagubica. Rabkaraván. Fák vonulnak domb oldalán. A szél meztelen torkukba harap. Eső áztatja szét az arcomat. Vadludak szállnak kavernás ég alatt. Viszik a múltam. Várd, ami maradt. 2 Rózsáink szirma nikkeltől csörög. Kénsárgát izzad, ég a tök: homokkal, sárral tömött koponyám. Szél viszi húsom: gyönyörű ruhám, és csontjaimban énekel a mész, velő dadog a hűlő gerincben — Felülről nézem pusztulásom, felülről nézem, mint az isten. vers a sarokból Időn innen, időn túl (a hold visszfénye megörült virág) hét bőr-pólyába, hét halotti maszkba csavart testem felett mondom az imát, mondom az imát: dicsértessék az út, a láb, a sebek, a jelek — mondom az imát. mondom az imát: még minden, már semmi.... talán ... mégsem ... hátha ... de ... ámbátor ... noha ... úgyse ... mégis ... lehet.
