Irodalmi Szemle, 1970
1970/9 - Aich Péter: Három vers - Keszeli Ferenc: Versek
új versek* Aich Péter determináció csillagokba vertem fogamat s elvesztettem a játszmát már csak hó vagyok mely ezer éve hullott koncentrált téboly jónás társaként (önmagam faláról szurokkal kergetnek) én vagyok aki messze került a csillagok mellett fűbe harapok 1 beteljesedés ma először égettünk gyertyát e házban de fejem fölött a tűz lehanyatlott a purgatőrium piros csöppei voltak minden dicsőség s az elsodort part mentén csak árnyékom maradt hideg kőszobor öledben féltékenység a kereszteken túlra nyílik és szétfeszül amit szorongatsz szavaid macskakövei felélesztik bennem a királyfit kilógok magamból mint hüvely a kardból kiáltanék hogy seprűk őrzenek de csak a csend kövezetébe botiok s akadozva mormolom a determinációk elhamvasztott zsoltárait * A most megjelent Egyszemű éjszaka című lírai antológia öt költőjét és néhány társukat mutatjuk be új verseikkel. Keszeli Ferenc a látomások leltára Zöld falak között fekete tócsában száradok. Kitaposott papucsok vegetálnak olajzöld fényben. Izzadt arcú fény. Mit keres a sarokban a műhely? A mennyezeten francia ágy csatangol. Megkondul néha valahány pehely. Orrszarvú bődül a képernyőre, hová totál-lapos testű legények csődülnek nagy mellű nők miatt. Iksszel írott radír a sárga lilaságban. Tőmondanivalók salétromos ingben. Kimustrált kígyók. Végelgyengült csikkek. Fenekem ornamentuma, jaj. A kályha izomzata, amikor hideg. Zöld könyvjelzővel Dylan Thomas versei, összegyűjtve több példányban, szerteszórva. Most ment el a sapkám. Mézhulladék három kilincsen. Kétszemélyes ágyalj. Ügyek. Nők a talajon, csizmákban. Sorompók kötéltáncosa. Egy nő, aki olaszul tanít. Egy nő, aki olaszul tanul. Aki olaszországi tanulmányútja során a milánói aerodrom gyermekvécéje előtt még konvertibilis valutáért sem tudta visszatartani. Anódok közt parkol az iszony. Szerteszét terpeszti terpeszét.
