Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - Čížik, Vladimir: Bartók és Szlovákia

A pozsonyi klarissza templom orgonája. Ezen játszott a gimnazista Bartók.

Bartók másik pozsonyi barátja Albrecht Sándor, Albrecht gimnáziumigazgatónak Bartóknál pár évvel fiatalabb gyermeke, aki viszont 1903-ban már Bartók befolyása alatt dönt ugyancsak a budapesti Zeneakadémia és Thomán professzor mellett, s itt az utolsó évfolyamot már Bartók zongoraosztályában fejezi be.

Bartók pesti tanulmányai alatt és után is szívesen jár vissza Pozsonyba, részben édesanyjához, aki az államfordulatot követő első években Is Itt élt, de úgy is mint előadóművész (1904-ben és 1906-ban két-két alkalommal, 1925-ben egyszer), illetve mint tudományos előadó („A népzene hatása a műzenére“, 1931-ben).

Batka Nepomuk János, a pozsonyi városi levéltár munkatársa, zenei publicista és Carlo Gianicelli, a gordon budapesti tanára összefogásának köszönhető, hogy Bartók 1904. február 18-án Hans Richter, a világhírű karmester vezényletével fellépett az angliai Manchesterben, s ugyanez a karmester Bartók „Kossuth" című szimfonikus költeményét is bemutatta.

Bartók és Pozsony kapcsolatában külön fejezetet alkot a magyar kisebbség pozsonyi kulturális egyesülete, a Toldy Kör keretében alakult Bartók Béla Dalegyesület. Ez az énekkar 1931 óta működött új elnevezése alatt (az egylet 1930-as pecsétlenyomatait tehát csakis az aránylag hosszas hivatalos jóváhagyási huzavonák bizonyítékának tekinthetjük). Az énekkar vezető karnagya Németh István, a ma is élő zeneszerző, zongora- és orgonaművész volt. Ezzel az énekkarral (még a hivatalos névváltozás előtt) Bartók is fellépett, éspedig 1926-ban Pozsony, 1929-ben Bécs, 1931-ben Budapest közönsége előtt. Utolsó fellépésére a már az ő nevét viselő énekkarral 1932-ben került sor Pozsonyban. Férfikarra írt Székely dalait is ennek az együttesnek ajánlotta a szerző.