Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - HAGYOMÁNY - Gál István: Széchenyi és a csehek

országban, Prágában és számos kisebb-nagyobb cseh városban. Első alkalommal 19 éves korában 1810 januárjától június közepéig a 7. huszárezreddel a morvaországi Uhersky Brodban szolgált. Második tartózkodása volt a leghosszabb: 1811. május elejétől 1812 végéig Pardubicban, Hohenmautban és Rsepnikben. Itt szabad idejében vadászott, halászott, ismerőseit, szomszédait látogatta. A cseh hegyvidék nagyon érdekelte. Az utakat rosszaknak tartotta. Járt Chlumecben, Leutomišlben és Geiersbergben. A harmadik alkalommal 1813. május 21-től augusztus közepéig állomásozott Liebenben, Prágától nem messze. Lieben vidékét gyönyörűnek találta, itt katonai kötelezettségei csak délelőtt voltak. Szabad idejében gyakran járt be Prágába. Amikor Napóleon Drezda felől be akart törni Csehországba, Széchenyi is ott volt a védelemben; augusztus 27-én megsebesült, és Prágába szállíttatta magát; szeptember 18-ig tartózkodott ott akkor.3 A Vörös Ház nevű fogadóban ápolták, s amikor jobban lett, lejárt a vendéglő közös éttermébe. Ehhez fűződik az első titkos rendőrjelentés ellene; egy asztaltársaság előtt nyíltan kifejtette az osztrák birodalom gyöngéit, és megjövendölte, hogy „Ausztria egy évszázad letelte előtt minden győzelme dacára szét fog hullani, mert részei egyenlőtlenek és mindinkább eltávolodtak egymástól"A Dicsérettel beszél a csehekről, akik akkoriban 14 000 sebesültet ápoltak Prága falai között. 1828-ban részt vett a Linz és České Budé- jovice között épült vasútvonal megnyitásán. Amikor 1829-ben Andrássy György gróffal nagy angliai műszaki tanulmányújára indult, egy hetet töltött vele Angliába menet Csehországban, főként Prágában, Karlovy Varyban és Teplicen. Meglepetve jegyzi be naplójába Prágában, július 18-án: „Csehország nagyon megváltozott; és túlnyomórészt előnyére megváltozva találtam. Mindenfelé haladást látok, csak Magyarország nem mozdul el a holtpontról.“ Hatodik csehországi körútját 1845. augusztus 19—22. között tette meg. Járt ekkor Prágában, Bubenečben, Lundenburgban és Olomoucban. Ekkor már mögötte voltak nagy reformlétesítményei, és a prágai reakció borzadva tekintett rá. Prágában a kormányzó Windischgrätz herceg ebédjén vesz részt, ahol Schrenk prágai érsek rémülettel kérdi a házigazdától: „Nemde ez a gróf Széchenyi, az István ■.hogy kerül ez ide?" Mire Windischgrätz: „Egy idő óta rendkívül okosan viselkedik." Széchenyi a naplójában csak ezt fűzi hozzá: „Ha ha ha!" Naplójában ekkor megjegyzi: „Csehországban több a haladás mint Magyarországon.“

Széchenyi és a cseh arisztokrácia

Mind katonai szolgálata idején, mind a bécsi kongresszus alatt, majd külföldi utazásain és később különböző közéleti posztjain a Habsburg-birodalomban akkor nagy szerepet játszó cseh arisztokrácia nagyszámú képviselőjével került ismeretségbe, barátságba, sőt idővel ellenségeskedésbe. Ezeket a cseh arisztokratákat ugyan inkább a deutsch-böhmisch jelző illeti meg, német műveltségű vagy elnémetesedett főurak, de vannak közöttük olyanok is, akik a cseh nemzeti megújhodás úttörői közé kerülnek be. Naplóiban a következő cseh arisztokratákat említi, némelyik családból többet is: Auersperg, Gavriani, Chotek, Clam-Gallas, Clam-Martinic, Colloredo, Kinsky, Kolowrat,. Kubalek, Kutschera, Lichtenstein, Lichnowsky, Lobkovitz, Lützow, Rohan, Schulenburg, Waldstein, Woyna, Wrana, Wrba, Wratislaw. Hercegek, grófok, bárók, akik a diplomáciában, a katonaságnál, vagy csak az udvar körül nyüzsgők tömegében tűnnek föl. Nem eggyel konfliktusba is kerül. így például Karl Clam az ő kiszemelt menyasszonyát, Lady Selina Meade-et veszi el; romantikus regényt akar írni esetükről. Egy Lobkovitzcal Londonban találkozik, Lützow nagykövetnél Konstantinápolyban lákik, Kolowratot egy időben annyira becsüli, hogy a Duna-szabályozás kormánybiztosságára ajánlja; 1843-ban aztán ez a cseh főúr vádolja Széchenyit azzal, hogy ő az oka Csehországban a nacionalizmus, a szlávizmus ébredésének. A cseh arisztokrácia túlnyomó részéről lesújtó véleménye van: „A cseh el van már németesítve, főbb és gazdagabb urai olyan kutya- hizelkedőkre (vannak) aljasítva ...“ (D. II. 270.] A bécsi udvart kiszolgáló cseh főuraknak a saját nemzetük számára való fokozatos elvesztőt így írja le: „.. .különös, hogy azok, akik alantibb helyeken kezdték meg tiszti pályatérüket és ekképp a népfurfang3 Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István mint katona. Bp. 1935. 19, 25-26., 29., 37. old.

4 Hegedűs Lóránt: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. Bp. 1933. 53. old. - Padányi József: Széchenyi kultúrája. Szeged 1937. 97. old.: „1815-től pontosan kimutatható fokozatos eltávolodása a Habsburg-birodalmi eszmétől."