Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Števček, Ján: A jelenkori próza esztétikai modellje

A jövőbe nem láthatunk, s az irodalmat ma még ismeretlen tényezők is fogják formálni. Csak a fő vonalakról beszélhetünk. Az ideológiai modell felbomlása váratlanul intenzíven felélesztette a lírai prózának a múlt évtizedben még eleven hagyományait. Ezért a lírai prózában rejlő lehetőségek gyorsan stabilizálódtak, lezárultak. A próza másik típusának előkészítő fázisa hosszabb, bonyolultabb, fejlődése bizonytalanabb volt. Az irodalom nulla fokáról való indulás előnyökkel is járt, ezek közé tartozik a próza e modern típusának hagyománytalansága. Analógiaképpen a húszas évek szlovák prózájára hivatkozhatunk: akkor az úgynevezett abszurd próza kezdeti típusát gyorsan elnyomta a szociális próza és derivációja, a lírai próza. Ma más a helyzet: a próza monolitikus típusa széthullásának idején az irodalmi reakció gyorsasága és intenzitása talán már végleg kialakította a kedvező feltételeket a próza városi típusa számára. Ezért az abszurditás, a fekete humor prózája nagy fejlődés előtt áll, bár másfelől kecsegtető volna az a megállapítás, hogy már ma sor kerülhetne a főként Sloboda képviselte típus és a főként Sikula képviselte lírai próza közti szintézisre. Az első típus kétségkívül a valóság, a zsáner destrukciójához vezet, ha az értékekéhez nem is. A másik típus formában hagyományosabb, és megerősít bizonyos életértékeket. Hrúz prózáját az abszurd prózához soroltuk, de az abszurditás nála burok, a mag a többé-kevésbé normális pszichológiai, realista próza.

Az előkészítő szakasz, a nullapont, a jelenkori próza megindulása egy új szakaszba

— végleg lezárult, új módszerek, formák alakultak ki, most már arról van szó, hogy ezek megteljenek új tartalommal.

Csáder László: Színházi műsorfüzet — zeneműkatalógus borító, 1955