Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - B. Nagy Ernő: A nemzetiségi kérdés Finnországban

csak az iskolában tanult meg valamicskét — gyalázatos kiejtéssel. Egyik barátom finnsvéd, de szakmája a finn irodalom. Felesége finn. Előbb-utóbb megszületnek majd a gyermekeik — ezek nyilván kétnyelvűek lesznek, s mire felnőnek, valahogy kialakul majd nemzetiségi hovatartozási tudatuk is.

De bárhová sorolják is majd magukat, semmiféle ellenérzés sem keletkezhet bennük a másik államalkotó nemzet, a másik nemzeti nyelv iránt. Mert ilyen érzés kialakulásának Finnországban nincsenek meg a feltételei.

A svédeken kívül más nemzetiség tulajdonképpen nem is él Finnországban. A karélek, akiknek egy része eleve az ország határain belül lakott, más, jelentős része pedig a második világháború alatt és után települt át Szovjet-Karjalából (számuk állítólag négyszázezer körül van), nem számítanak önálló nemzetiségnek. A karélek irodalmi nyelve egyébként a Szovjetunióban is a finn, ezt tanulják az iskolákban, s az orosz mellett ez a Karéi Autonóm Köztársaság hivatalos nyelve is. A karélek (karjalainenek) az egyik alapvető finn törzset alkotják, s náluk maradt fenn legépebben az ősi finn hitvilág és folklór, így a Kalevala is. Mindössze legkeletibb csoportjaiknak van egy különleges ismérvük a finnekkel, illetve az egykori svéd területekről származó karélekkel szemben: a vallásuk. Ez a népcsoport ugyanis kezdettől fogva az orosz birodalomhoz tartozott, s míg a finnek zöme előbb katolikus, majd — az Agricola-féle reformáció hatására — lutheránus lett, a Ladoga (finnül: Laatokka) és az Onyega (finnül: Äänisjärvi) tavaktól északra- északkeletre, illetőleg részben délre élő karélek a keleti típusú kereszténységet vették fel az orosz hittérítőktől. Jelenleg Finnországban mintegy 60 000 görögortodox felekezetü lakos él, túlnyomórészt karjalaiak, akiket két, a konstantinápolyi ökumenikus patriarcha alá tartozó püspök kormányoz. Hagymakupolás, vörös téglás templomaik szerte az országban megtalálhatók, a legnagyobb az elnöki palota közvetlen közelében, a Katanajokka-félsziget elején emelkedő Uszpenszkij- székesegyház. Szentjeik orosz neveket viselnek, s a hívők gyakran látogatják a régi orosz zarándokhelyeket, mindenekelőtt Zagorszkot.

A karélek lényegében finnek, a lapp viszont közismerten különálló és egészen sajátos kis finnugor nép. Az alacsony termetű, barna, kissé mongolos arcvonású nép embertanilag is elüt a többi rokontól, s ilyen szempontból csak a manysikhoz hasonlítható. Nyelveik a finnhez állnak legközelebb. Igen, nincs tévedés, nyelveik, ugyanis a kisszámú, de hatalmas területen szétszórtan élő nép nyelvileg nem egységes, a finnek és észtek könnyebben megértik egymást, mint az egyes lapp csoportok. Számuk összesen (Hajdú Pétert idézve) mintegy 31000 fő. Több mint kétharmad részben a nyugati nyelvjárást (nyelvet) beszélik, ezek az úgynevezett norvég-lappok. (Igaz, egyes csoportjaik a tudósok által rájuk akasztott nevet meg- csúfolva, Svédország legészakibb tartományában, Norrbottenben élnek.) A déli lappok YVasterbotten és Jämtland svéd tartományokban laknak, a keleti lappok Finnországban és a Szovjetunióban (Kola-félsziget). Országonkénti megoszlásuk: Norvégiában 18 500, Svédországban 8500, Finnországban 2300, a Szovjetunióban 1800.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a lapp nyelv, a lapp kultúra elsősorban Norvégiában bontakozott ki, másodsorban Svédországban, a jelentéktelen létszámú finnországi és kolai lappok között azonban nem alakulhatott ki önálló nemzeti kultúra, csak annak bizonyos csírái. Finnországban egyébként a róluk elnevezett hatalmas, Magyarországnál nagyobb kiterjedésű Lappi tartománynak is csak a legészakibb vidékeit lakják, az Inari-tó és Enontekiö környékét.

A századforduló táján még az oroszokat is megemlítették a nemzetiségi statisztikák, akik ugyan nagyobb tömegekben sohasem éltek Suomiban, de mint állami alkalmazottak vagy kereskedők mégis el-elvetődtek az orosz uralom idején északi rokonaink közé. 1900-ban Helsinki lakosságának öt százaléka volt orosz, ami körülbelül 5000 főt jelentett, ma az egész országban nagyjából ugyanennyi orosz származású lakost tartanak nyilván. Nevük azért fel-felbukkan az utcán. így a főváros egyik nagy autószalonján, a Vasút tér sarkán is hatalmas neonbetűk hirdetik a tulajdonos kilétét: „Nikolajeff“.