Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - DISPUTA - Csanda Sándor, Egri Viktor, Grendel Lajos, Hamar Kálmán, Kövesdi János, Mészáros László, Szitási Ferenc, Dr. Turczel Lajos, Zsilka Tibor: Ankét irodalmunkról

bányáját az ő műveiben találja meg. Alig van ehhez mit hozzátennem. Az igényesség műfajáról, a novelláról szerzett írása tökéletes esszé, és példás az is, amit a költői szóról, a nyelvről vall. Harca a dogmatizmus és az Irodalmi sematizmus ellen mindig következetes volt, antifaslzmusa pedig világméretekben példaadó.

b) Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regényét megjelenése idején irodalmi életünk nagy eseményének mondtam, és ma, közel hét esztendő elmúltával, kritikám egyetlen sorát nem kell helyesbítenem, vagy visszavonnom: könyve megállta az idő próbáját. Nyelvi szépségei nem halványultak el, és a könyvben jelesen megmutatkozó humanitás Is megőrizte időszerűségét. Nem tudnám elképzelni Dobos László két regényét, Duba Gyula új prózáit Rácz regénye nélkül. Semmiképpen sincs itt követésről vagy hasonlatosságról szó, más a vérmérsékletük, más a hangjuk] különösen Duba esetében nagy az eltérés — de egy táj szülöttjei, egy életközösségből merítik témáikat, és ez rokonltja őket — mindenképpen egész irodalmunk javára.

c) Bábi Tibor Se elevenen se holtan kötete líránkban a legfontosabb gyűjtemény. Emberközpontú gondolati költészete a szlovákiai magyar ember — kivált a szellemi ember

— érzés- és gondolatvilágának leghűségesebb és legtisztább tükre. Otmutató költészet minden tekintetben, és mint Rácz esetében, itt is rá kell mutatnom arra az inspiráló hatásra, amelyet ez a gyűjtemény betölt. Tőzsér Árpád, Ozsvald Árpád, Gyur- csó István vagy a fiatal Bárczi István vitathatatlanul sajátosan egyéni hangú lírikusok, a maguk útját járó költő mind, de nem vitatható el, hogy az úttörő Bábi volt előttük.

Az ankét utolsó kérdése három mű megjelölését kéri. Szívesen bővlteném a sort. Nemrég kaptam kézhez Duba Gyula Szabadesését. Néhány fejezetének elolvasása után

— egy-egy részét az Irodalmi Szemlében és a Hétben korábban olvastam — az a benyomásom, hogy Duba regénye is „meghatározónak“ mondható. Ugyanígy Turczel Lajos utolsó tanulmánykötetét is példaként állítanám kritikusaink és esszélróink elé.

Egri Viktor, író

1. Dobos László: Földönfutók.

2. A regény aktuális politikuma vonzott. Témája (a 45—48 közötti realitás): kisebbségi társadalmunk mind ez ideig legdöntőbb tudatformáló tényezője.

„Írni annyit tesz, mint felhívni az olvasót, hogy változtassa objektív egzisztenciává azt a feltárást, amelyet a nyelv révén elkezdtem...“, „mindent az olvasónak kell kitalálnia, örökösen meghaladva a leírt dolgot. Kétségtelen, hogy vezeti az író, de csak vezeti; a leszúrt jelzőkarókat, melyek közt nincs semmi, az olvasónak kell összekötnie, s neki kell túllépnie rajtuk."

Azért idézem ezeket a Sartre-téziseket, hogy világossá tegyem: az irodalmi mű „önmagában“ nem létezik, az irodalom az író és olvasó együttes alkotása. Az író csupán elkezd, feltár valamit, az alkotást, a megalkotást azonban az olvasó szabadsága viszi végbe. Én is ezzel az igénnyel veszek kezembe könyvet: azáltal, hogy olvasok, részt akarok venni egy szellemi termék megalkotásában. Az Olvasótól (nagy O-val) sem lehet kevesebbet kívánni, hisz ez a folyamat mindig érvényes, akkor is, ha én Kundera Tréfáját olvasom, vagyha netán egy michigani farmer Mách József Adósságtörlesztését veszi kezébe. Ha az író úgy végzi el a feltárást, hogy a művet nem tudjuk kettesben megvalósítani, a mű értelme megkérdőjelezhető. Ilyenformán az igényem, az olvasó igénye egyforma, akár Déryt olvasom, akár Lovicseket.

3. A szlovákiai magyar írónak eddig még epigonjai sincsenek. Tőzsér, Cselényi, Bábi, Nagy Lajos verse.skötetei, Dobos és Duba prózája érték, de irodalmunkat „meghatározó“ jellege még ezeknek az alkotásoknak sincs. Legújabb költő- és prózalró nemzedékünk nem az ő nyomukban Indult, hanem fenntartotta magának a formai, nyelvi kifejezésbeli kísérletezés szabadságának jogát.

Grendel Lajos, egyetemi hallgató