Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Mészáros László: Aforizmák
Mészáros László A kételkedést főleg az élteti, hogy az ember kénytelen túlságosan is sokat hinni. Sok ember számára már az is siker, ha megüti az átlagot. Nem kellene elfelejteni, hogy a MA húsz évvel ezelőtt JÖVŐ volt. A szélmalom csak Don Quijote tévedését bizonyítja, s nem a harc szUkségtelenségét. A költő: barométer: a lét súlyának ingadozásáról tuglósít. Az igazság nem verifikálható hittel. A dogmatizmus a dialektika revíziója. A szellemi táplálék is lehet diétás. Az értelmes politika nem az értelmes viselkedést várja el az emberektől, hanem az emberi viselkedést. Az elméletek skálájára azért van szükség, hogy bármely valóság megmagyarázható legyen. Csak az remél, aki fél. A legtöbb ember megpróbálja lerázni magáról a szomorúságot és szenvedést — el akarja dobni, mint valamilyen haszontalan tárgyat — de ez lehetetlen: a szomorúságot és szenvedést ugyanúgy át kell élni, mint az örömöt és a jószerencsét. Az élet minden csodája felvillan, „ha egy test testre lel“ (Burns) — de ugyanilyen gyönyörűség az is, ha egy szellem szellemre talál. A művésznek igenis szüksége van elefántcsonttoronyra, csak éppen az elefántvadászattól kezdve a torony felépítéséig minden munkát magának kell elvégeznie. Az élet úgy hosszabbítható meg, hogy visszafelé is gyarapítanunk kell éveinket. A szerelem csak akkor örök, ha velünk együtt változik. A gondolkodás tulajdonképpen nem más, mint várakozás a gondolatokra. aforizmák
