Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Liptai Ervin: Vörös katonák, előre!
betölti; és lázas fűtöttséggel, szinte szíve szakadtáig Ír, amíg aránylag fiatalon, negyvenesztendős korában az alkohol nem végez beteg szervezetével. Némely életrajzírója szerint önkezével vet véget életének, mint Martin Eden 1909- ben, hét évvel halála előtt írott önéletrajzi regényének hőse. Az ötvenes évek kritikusai sűrűn emlegették nagyságát, s — az amerikai munkásmozgalomra tett vitathatatlan nagy hatása mellett — ösztönösnek mondott életművének és szocializmusának ellentmondásait. Szemére vetették az.t is, hogy 1916-ban, néhány hónappal halála előtt kilépett az amerikai Szocialista Pártból, noha ezt a tettét alaposan megindokolta azzal, hogy nem érzett benne tüzet és harci szellemet, s hiányolta, hogy a párt nem hangsúlyozta az osztályharcot. „Mivel az Egyesült Államokban a szocializmus egész iránya a békülékenység és kompromisszum volt az utolsó években, úgy érzem, lelkiismeretem nem engedi, hogy a párt tagja maradjak" — írta. Nem ellentmondást, hanem következetességet látok London tettében, igazolást annak, hogy kemény küzdelme mindennel szemben, ami az ember méltóságát sérti, testi és lelki szabadságát megnyomorítja, az ember nevében, az emberért szólt. Ezért van minden írásának, így e magyarul kitűnően tolmácsolt kötetnek is máig érő tanulsága és küldetése. Egri Viktor Liptai Ervin: vörös katonák, előre IA magyar Vörös Hadsereg harcai — 1919. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1969, 411 o.f A szerző ezredesi rangban a budapesti Hadtörténeti Intézet vezető beosztásban levő munkatársa, akinek a Magyar Tanácsköztársaság hadi történelméről számos tanulmánya jelent meg. Ezek közül a legjelentősebb A magyar Vörös Hadsereg harcai — 1919 című 1960-ban megjelent tanulmánykötete, amelynek egyes megállapításaival Kerekess •József ny. vezérezredes (meghalt 1961 végén), a magyar hadtörténészek nesztora nem tudott ugyan egyetérteni, de megállapította, hogy eddig a legjobb összeállítás, amely erről a témáról nyomdafestéket látott.1 Liptai az északi hadjárat történetéhez a prágai Katonai Történelmi Intézet iratanyagát is felhasználta, ez volt a tárgya sikeresen megvédett kandidátusi értekezésének is. A folyóiratok között, amelyek annak idején Liptai könyvét ismertették, éppen a Századokat, a Magyar Történelmi Társulat bő recenziós rovattal rendelkező közlönyét nem találjuk. Nyilvános történészvitát sem rendeztek a műről, bizonyságául a „Habent sua fata libslli“ elvnek. Liptai tanulmánykötete az ötvenedik évfordulóra népszerű formában, módosított cím- ■ mel, átdolgozva és némileg megrövidítve újra megjelent. A szerző ezúttal elhagyta a jegyzeteket, nagyszámú fényképet mellékelt, kevesebb térképvázlatot csatolt, a könyv végén pedig közzétette a felhasznált irodalom jegyzékét. Most is visszatért a polgári köztársaság katonapolitikai eseményeihez, sőt ezúttal nagyobb teret is szentelt neki, mint az első kiadásban. A Károlyi-féle néphadsereg harcainak csak egy-két oldalt szentelt, pedig ezekben a gerillaharcokban a leendő vörös csapatok nem a legrosszab1 Kerekess Józsefnek több mint tízezer gépelt oldalt kitevő kézirata (Magyarország forradalmi harcai 1918,1919-ben) könyv alakban nem jelent meg, ezért csak kutatók részére hozzáférhető.
