Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Duba Gyula: Szabadesés
A regényben kitűnő epizódokat és epizódszereplőket is találunk; a legsikerültebb a Nagyasszony, özvegy Széplaky- né jellemzése. Morvái a kávéházban ismerkedik meg vele, s mindjárt feltűnik neki, mennyi szorongás és rettegés él a letűnt világ ilyen figurájában. Később mint lakásadónöje „szövetséget“ akar kötni Morvaival, s hősünknek nem kis gondot okoz, hogyan oszlassa el egyre fokozódó üldözési mániáját, gyanúsító hajlamait. Duba regénye jól rávilágít arra, hogy a félelem és az üldözési komplexus nem véletlenül lőtt nálunk valóságos társadalmi betegséggé az ötvenes években. Széplakyné egy este elmondja Morvainak kálváriajárásukat. Vagyonos poszonyi ügyvédek voltak, de 1945-ben mint magyar nemzetiségűeknek harminckilós csomaggal kellett elhagyniuk a főváros területét, és kis, sötét lakást kaptak Ligetfalun; lánya és férje röviddel a megaláztatások után meghalt. Az öregasszony nem tud megbékülni a rendszerrel, a kommunistákkal; élete csupa rettegés és panasz. Amikor Morvái el akarja oszlatni gyanúit, és utánajár a dolgainak, meglepődve tapasztalja, hogy azok a gyanúk nem is egészen alaptalanok: szomszédai és albérlője valóban írtak ellene jelentéseket, hogy a lakását megszerezhessék. A Szabadesést társadalmi regénynek vagy akár kulcsregénynek is tekinthetjük, hitelesen igyekszik ábrázolni az ötvenes évek magyar szerkesztőségi viszonyait, a főiskolai hallgatók életét, a dogmatikus politika szülte félelemkomplexusokat stb. Morvái csehországi ríport- útjának ábrázolása viszont riportszerűen vázlatos marad, úgy vélem, itt számos nyersanyag jellegű részlet található. Ez a fejezet epizódszerű találkozásokból állt össze, Duba nem fogta őket össze elég tömören, és nem rendelte alá a központi cselekménynek. A téma — szabadesés, hányódás — a mű szerkezetére is rányomja bélyegét, a különböző eseményeket, motívumokat elsősorban az életrajzi élmények (mint epikai fikció) kapcsolják össze. Külön figyelmet érdemel a műben Duba stílusa, képalkotó fantáziája. A regény némely részlete igazi költői teljesítmény. „A nyugatról húzódó borulat már letakarta a napot, felhőujjai messze a keleti dombok fölött nyúltak a látóhatár pereme jelé. Morvái útja most sárguló szőlők közt, egy ugaron hagyott földcsíkon vezetett, betonkemény, megrepedezett gyalogúton. Az ösvény testében tíz-tizenöt centiméter mélyek voltak a repedések, de úgy tűnt, mintha a valóságban láthatatlanul tovább folytatódnának, egészen a pokoli hőségig, a föld középpontja felé. Árnyék ült a tájon, de a hőség nem szűnt, mintha a világos- szürke felhőzet pléhfedél lenne a világ fölött, s alatta megszorult a rekkenő meleg. Akár a padláson, gondolta Morvái." A regényen Hemingway hatása is észrevehető. Úgy látszik, Duba őt tartja egyik elbeszélő példaképének, s bizonyára nem regényírói ötlet, hanem tény, amikor említi, hogy csehországi riport- útjára Morvái egy Hemingway-kötetet is magával visz. A szerző néhol összehasonlítást is tesz Hemingway élményei és az övéi között, ilyen például a következő részlet: „De milyen törpe világ értékrendje ez, mikor a valóságban tengerek vannak) amelyeket ő sose látott, és az emberek oroszlánokra és antilopokra vadásznak, míg ő nyulakat puffantott lel Még a sasokból is csak törpesas jut neki, nem a sziklás vidékek felett keringő, félelmetes szirtisas, melynek hirtelen elővetődő árnya elhallgattatja a vadvizek és tocsogók nyüzsgő világát, és megder- meszti a vízimadarak százait... Igen, és vannak újságírók, akik államférfiakkal találkoznak, és világpolitikai kérdésekről cikkeznek, repülőgépen szállnak a frontok felett mint haditudósítók, vagy ejtőernyővel ugranak le hozzáférhetetlen területekre, míg ő a szabad tartásos istállókról ír riportokat és a járási földművelésügyi osztállyal csatázik." Egészben véve a Szabadesés Dubának a nagyeipka irányába való továbbfejlődését és eddigi alkotó tevékenységének csúcsát jelenti. Csanda Sándor
