Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - Ozsvald Árpád, Dénes György, Csontos Vilmos, Török Elemér, L. Gály Olga, Moljzes Ilona, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Marencsin Mária, Batta György, Kmeczkó Mihály, Keszeli Ferenc, Gergely József, Németh István, Tóth László, Aich Péter, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Szitási Ferenc, Zalabai Zsigmond, Simkó Csaba: Versek
Éjszaka kövek íze a szádban Harmatos lapuk közt ébredsz Nyirkos sötétben Tovább tornyok tengerek felé Az útba temetett hulladék Benned a parttalan irány Egyetlen kiút a domb körül Aztán az elkopott kontinens porát Hintáztató szelek Fél pogácsával fél pár cipóben éles kövek között hamvadó időben aztán a végtelennek vélt út végén három pontra leltél ex libris Olajzöld didergésed feldereng a hajnali séták nyálkás-nedvesek aszfaltundorod szürke köd belül terjeszkedő fényességed léiket nem üt az éjszakán Gergely József zuhog a nyár Hogy zuhog ez az illúziótlan nyár ... s én két légtölcsér között feszülök húrként, bár rég legelni küldtem a gépeket magamban. És nem is készülök sehova, mégis lökj már el, kedvesem. Taszíts ki a vörhenyes-piszkos országúira, tudom, kis vörös örömgolyók indulnak majd meg bennem, megdobogtatom magam, és a leszakadt harangokat rákötöm a maradak nyakára, és megdöndül a tenger, és a százéves fa tövében (a fa nem is fa, a fa Tolsztoj Leó szakállas feje) azok a halfarokszerű csapkodó mozdulatok ... Ne félj, a delfinek nem halnak meg soha. A tenger sem. Ő, hogy zuhog ez az illúziótlan, veszett nyár! szeretem aki hajón lék folyómederben ék jégzajlás a völgyben osztódik felhőknél szebben kivel indigón hálok s álmainkban keresztül-kasul folynak egymáson a folyók
