Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Lőrincz Gyula 60 éves

1935-ben Pozsonyban többször is a közönség elé lépett. Április elején a Képzőművészeti Egyesületben mutatta be vázlatait és tanulmányait.

Valamivel később két nagyobb méretű portréját magvásárolta a Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság (Csengeli-Staudt Mihálynak egy kisvárosi tájképével és Fleischmann Arthur két kerámiájával együtt).

A Társaság művészeti osztályának ez évi kiállításán — amelyet Schubert Gyulával és Weiiner Imrével közösen rendezett — Lőrincz Gyula négy temperával és több pasztellképpel szerepelt. A kiállításon a művész munkásak számára tartott magyar nyelvű tárlatvezetést. Ugyanebben az évben Prohászka Istvánnal közösen állított ki ugyancsak Pozsonyban.

önálló kiállításával elnyerte a Társaság művészeti aranyérmét s 2500 koronás ösztöndíjjal elindult franciaországi tanulmányútra. Az ösztöndíjat az elsők között kapta meg Jánoska Tivadarral és Prohászka Istvánnal.

Párizsban Csemiczky Tihamérral együtt Tihanyi Lajoshoz került, aki naponként kérte tőlük számon, hogy mit néztek meg, mit láttak, s milyen kiállításokon. Sohasem volt velük megelégedve, még ha arról számoltak is be, amit ő tanácsolt nekik megnézésre. Valósággal hajszolta őket az újabb látnivalók megtekintésére. De épp ezáltal bizonyult hasznosnak Tihanyi elégedetlenkedése. Lőrincz barátjával, Erdélyi Ferenccel, ennek autóján bejárta Belgiumot, Hollandiát, egész Nyugat-Európát.

Hazatérése után 1936 decemberében állított ki, ismét a nagy múltú Képzőművészeti Egyesületben.

Kiállítása elé az előző évi kitüntetés után fölfokozott érdeklődéssel tekintett a pozsonyi magyar közönség. Képei és rajzai művészi és társadalmi hitvallásához híven fejezték ki szocialista világszemléletét. Művészi módon, azaz a tematika agitatív jellegű erőltetése nélkül. De távol állt tőle az epikus, azaz irodalmi előadásmód is. Ennek a kiállításnak lett az eredménye, hogy tagja lett az Egyesületnek.

1937-ben a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület (SZMKE) kiállításán vett részt. Ugyanebben az évben a Könyvstúdióban is rendezett kiállítást. Ez a Kreilisheim- féle könyvkereskedésben történt, a mai Gorkij u. 10. sz. épület utcai frontjában.

Lőrincz Gyulát 1938—1939-ben ismét Párizsban találjuk, ahol Peterdi Gábor műtermét vette át. Párizsban kommunista meggyőződése miatt letartóztatták Hoffmeister cseh festőművész lakásán, de barátai révén négy nap múlva szabadlábra került. 1938-ban a cseh emigráció Párizsban grafikai albumot akart kiadni. Az anyag összegyűjtésére többen is kaptak megbízást. Lőrincz Chagalltól és Zadkinetől szerzett rajzot. Hoffmeister és Clementis pedig Picassótól. Az album kiadására azonban nem került sor. Párizsban Ismerkedett meg Bölöni Györggyel, Gereblyés Lászlóval, s cikket írt Vaszary Jánosról az Üzenet című emigráns lapban.

1939-ben, távollétében a hatóság lezáratta pozsonyi lakását, s azt csak Clementis ügyvédi irodáján keresztül kapta vissza. Közben, akikre két láda festményét és levelezését bízta, ijedtükben az egészet elégették.

December 17-én Budapesten telepedett le, ahol reklámgrafikával kezdett foglalkozni. A Wander Gyógyszergyárban helyezkedett el. Itt letartóztatták, de nyolc nap múlva Alagról szabadult. A Wander-gyárban ismerkedett meg a kitűnő Tevan Andorral, a békéscsabai nyomdász kiadóval. A gyár ugyanis Tevannál készíttette reklámnyomtatványait, amelyek közül többet Lőrincz tervezett.

1941-ben országos művészi plakátpályázaton Lőrincz Gyula III. díjat nyert Konecsni György I. és II., valamint Szatmáry István IV. és Bánhidi Andor V. díja között. Ezzel a sikerével egyszerre a magyar plakátművészek élvonalába került.

1943 végén Beck András, Beck Judit és Dely B. Rózsi társaságában állított ki Haladó művészet címmel. Ezen a kiállításon mintegy ötven képpel mutatkozott be a közönség szélesebb rétegei előtt. Jellemző, hogy a viszonylag még mindig liberális sajtóviszonyok között bő számban megjelent kritika nem fukarkodott a kommunista művész elismerésével. „Monumentális érzék“, „finom színérzékenység“, „boszorkányosán ügyes kifejezőkészség" — olvassuk egyikben. „Csupa mozgalmasság és színpompa, van benne sok romantikus elem“ — írják másutt. „Színérzéke kétségtelen" — írta róla Farkas Zoltán.

1945-ben Lőrincz Gyula bekapcsolódott az újjászerveződő budapesti művészeti életbe. Részt vett a Művészek Szabad Szakszervezetének létrehozásában. A Magyar Kommu