Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Zs. Nagy Lajos: Vigilia
— Szevasz, itt Kiskuti. Hát ami azt illeti, jól elbántatok velem az éjjel, de most nem az a lényeg. Arra kérlek, hogy gyere be azonnal a szerkesztőségbe. Nagy baj van...! — Miféle baj? — Hogy mi? Hugyagi felmondott nekünk. Azonnali hatállyal. Gyere azonnal, hátha lehet még valamit kezdeni. — De miért? Meghülyült az a fickó? — Vagy ő, vagy mi. Állítólag megvertük őt az éjjel. De ne papolj most, hanem gyere, rögtön...! S lecsapta a kagylót. Rohant ajtót nyitni. A lány már a lépcsőről fordult vissza. Ogy látszik, megunta a csöngetést. — Ne haragudjon, éppen beugrott egy telefon ... — Azt hittem, bolonddá tett. — Tessék, beljebb! — Itt is megvárhatom. — Ugyan! Azonnal főzök egy kávét. A barátnőjét hol hagyta? — Nem tudom, hol van. Baj? — Sőt! A szőke lány jött el, Bán ennek határozottan örült, noha még nem tudta, mire megy vele. Elég félénken mozog. Vagy csak ügyesen színészkedik? Rögtön kiderül. — Figyeljen csak, kislány! Éppen a szerkesztőségből telefonáltak. Azonnal be kell mennem. Egy negyedóra múlva itt vagyok. Maga addig — mélyen a lány szemébe nézett — megfürödhet... — Hogyan? — ugrott fel a lány, mint akit tűz ért. — Miért ijedt meg? Hiszen csak azt mondtam: megfürödhet. Tessék, itt a fürdőszoba. Szappant, törülközőt talál. De előbb megisszuk ezt a kávét. Mert közben az is elkészült. Bán ügyes vendéglátó volt. Csilla lesütött szemmel ka- vargatta a feketéjét. A riporter mosolygott. Elhatározta, hogy rummal nem kínálja meg a lányt. Kímélni fogja őt, hiszen még olyan fiatal...! — És ... biztos, hogy van meleg víz? Válasz helyett Bán bement a fürdőszobába, és megnyitotta a vízcsapot. — Szinte éget — mondta aztán. — Készülhet, kislány. Viszlát! ... Hugyagi megtörölte vörös homlokát, zsebkendőjét visszatette a belsőzsebébe, s csak aztán mondta: — Csak azt tudnám, mikor jön már meg az eszetek. Ogy viselkedtek, mint két gyerek. Ez volt az utolsó eset. A felmondás készen áll. Csak alá kell írnom. S az orruk elé tartotta a két gépelt levelet. Bán fintorgott. Kiskuti az orrát szí- vogatta. — Büdös, mi? Azután Bánhoz fordult: — Anna nálad aludt? — Majdnem. — Ott, vagy nem, a hétszentségit! — csattant a főszerkesatő hangja. — Feljött hozzám, de ... — De...? — Az ágyamban Szilviát találtuk. Tudod, van neki kulcsa a lakásomhoz. így aztán a művésznő kidobta Annát. — Jól tette! — csapta össze két kövér tenyerét Hugyagi. — Látjátok, ezt nevezem karakternek. Bán hallgatott. Kiskuti szintén. — Végeztem. Mire vártok még?
