Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - Vlašín, Štěpan: Cseh proletárirodalom, expresszionizmus, poétizmus
Štépan Vlašín A húszas évek elejének cseh irodalmát a proletárköltészet kifejlődése s egy avant- gardista irányzat, a poétizmus jelentkezése és első virágzása jellemzi. Ugyanakkor átmeneti időre a cseh irodalmi expresszionizmus is érvényre jutott, bár ennek elemeivel már a háború előtti évek művészetében is találkozunk. Az európai avantgardista mozgalom a húszas években széles nemzetközi áramlattá egyesül, melyben a közös vonások áthatják az egyes nemzeti gócoik sajátos tulajdonságait és jegyeit. Az országokban uralkodó társadalmi helyzet és a nemzeti kultúrák hagyományai alakítják az avawtgardista mozgalom arculatát, amely az ún. modern művészet fejlődéséhez kapcsolódik (ti. a szó szorosabb értelmében: az így felfogott modern művészet a múlt század vége óta az úttörő értelmiség és a burzsoázia ellentétét, a polgári társadalom válságát, a művészeknek a pénzerkölccsel és az elembertelenedett viszonyokkal való elégedetlenségét fejezte ki). Az átmeneti korszak polgársággal szakító művészete vagy a (technikai vívmányok csodálatában, vagy az „elátkozott költők“ kizárólagosságában és romantikus társadalomellenes lázadásában kereste a kivezető utat. A világháború és az Októberi Forradalom szilárd talajt ígér: a művészi útkeresés társadalmi forradalmisággal szövetkezik, a modernizmus egy része lavantgar- dizmussá fejlődik. Nemcsak a művészet jövője fontos már; a harc a társadalom jövőjéért folyik. Egyúttal az avantgardista művészek az embernek a teljességéhez és harmóniához való jogát is védelmezik a szocialista mozgalom keretei között, s az emberi társadalom valamennyi területét kultiválni igyekeznek. A cseh proletárirodalom megteremtésére irányuló törekvésekben több alkotó nemzedék markáns egyéniségei találkoztak. Nem csoda hát, hogy az áramlat karaktere fokról fokra kristályosodik. Az idősebb nemzedék tagjai közül Antonín Macek, St. K. Naumann, Ivan Olbracht, Jindrich Hoŕejší, Josef Hora, az új nemzedékből Jirí Wolker, A. M. Pisa és két teoretikus, Karéi Teige és Bedfich Václavek csatlakozik a mozgalomhoz. Az áramlat alapjait a St. K. Neumann által szerkesztett Kmen és Červeň című folyóiratok, Nejedlý Var című lapja és a Rudé právo rakták le; ez utóbbi kulturális rovatát Josef Hora vezette. Neumann proletár korszaka közvetlenül az ún. civil művészethez kapcsolódott, amelynek a cseh költő a háború előtt híve volt. Ügy képzelte, hogy az általa megtett út az egyedül jogosult, és nem értette meg eléggé az övétől független áramlatokat. Az ifjú nemzedék útja nem a technikai civilizáció, s nem is a kultivált háború előtti modernizmus nagy példaképein át vezetett a proletárköltészet felé, mint Neumann esetében. Az első világháború tömegmészárlásai eloszlatták az illúziót, hogy maga a technika és a civilizáció fejlődése el fogja vezetni az embert a békéhez és a személyiség kiteljesedéséhez. A fiatalok elsősorban az egyszerű élet nyújtotta örömre épí* A brünni kutató cikke az Irodalmi Szemle számára készült. cseh proletárirodalom, expresszionizmus, poétizmus*
