Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Faragó Ödön és Szlovákia magyar színészete
(„eladta magát“). Mindezek ellenére megállapíthatjuk, hogy a következő évek Faragót igazolták. Az ő 1919-ben kidolgozott tervezete lényegében mind a szlovák, mind a magyar kulturális érdekek szempontjából elfogadható alap lehetett volna Szlovákia színészetének rendezésére. Kassa és Pozsony színházi összekapcsolása tényleg szükséges volt, ha egy színvonalas, nagy — drámai, opera- és operettegyüttessel rendelkező — társulat igényeinek szempontjából vizsgáljuk az akkori helyzetet. A magyar társulatra a későbbiekben rákényszerített rendkívül hátrányos, végképp igazságtalan szezonbeosztás, amely a magyar színészeket csak kéthetenként két napra és a nyári hónapokban engedte be Pozsonyba, és 1924-től kezdve a magyar színészeket Kassán is kiszorította a téli főszezonból — sajnos, szintén ezt az álláspontot igazolta. Végső soron ennek az álláspontnak a helyességét igazolta az az 1928-ban hozott döntés is, amely megosztotta az addig egységes színikerületet, s ezzel a magyar színészetet még nehezebb helyzetbe sodorta. Nem helytálló az a Faragó ellen felhozott súlyos vád sem, hogy ő tönkre akarta tenni a kisebb színtársulatokat. Társulata számára feltétlenül meg akarta szerezni a kassai — pozsonyi színikerületet, de az „egy szlovákiai magyar színigazgató“ elve nem tőle származik. Faragó tényleg a memorandumban lefektetett elvekhez tartotta magát, végeredményben anyagi érdeke is ezt kívánta. Ezt többek közt Faragó és Bérczy Jenő levélváltása is igazolja. Bérczy Jenő, akkoriban Érsekújvárt és Léván működő színigazgató 1920. II. 14-én keltezett levelében arról panaszkodik Faragónak, hogy Polgár mindent elkövet annak érdekében, hogy őt Szlovákia területéről kiutasítsák. Ennek nyomán már háromszor kapta meg a kiutasítási végzést, de minden egyes esetben sikerült elérni a végzés visszavonását. „Polgár látván, hogy áskálódásai fiaskót vallottak — írja levelében —, most már tagjaim elcsábításán dolgozott, hogy ezzel társulatomat szétugrassza és működésképtelenné tegye. Tagjaim hűségesen kitartanak mellettem és Polgár ajánlatait kereken visszautasították." A levél végén a következő kéréssel fordul Faragóhoz: „Most pedig... nagyon kérlek írjál nekem sürgősen egy levelet,amelyben hozzájárulásodat adod, hogy nincs kifogásod az ellen, hogy társulatommal: N y i t- r án, Érsekújvár ott, K om ár o mb an, Léván és Ipolyságon Jálszam. Ezt annál is inkább megteheted, mert tudom, hogy ezekre a helyekre nem mégy. Nekünk pedig életkérdés. Nyilatkozatodra pedig a városi hatóságoknál nagy szükségünk van.“u Faragó válasza: „Szíves megkeresésére tisztelettel értesítem, hogy a koSicei Nemzeti Színház igazgatóságának semminő szándékában nincsen a nyár folyamán, sem most, sem jövőre: Nyit- rán, Érsekújváron, Komáromban, Léván, Ipolyságon vendégszerepelni. Alulírott igazgatónak nagy és drága ensembléje van és ilyen nagy költségekkel sem utazni, sem jelzett városokban a szíházépületek szűk befogadó képességei miatt nem is vállalkozhatna. Alulírott színigazgató ép ezt kérelmezte Dr. Srobár teljhatalmú Miniszter úrtól, hogy a Szlovenszkó területére kegyesen engedélyezzen kisebb illetőleg közép rendű társulatoknak működést; ezen elvből kifolyólag nem kifogásolhatom az önök működését, ha az a művészi követelményeknek megfelel és egyben ehhez hozzájárulok.“19 Faragó mellett szól a hallatlan energiával és következetességgel vezetett küzdelem is, mellyel a későbbiekben a magyar színészet pozícióit (s ezen belül természetesen a saját érdekeit is) a hivatalos körök egyre inkább megnyilvánuló diszkriminációs intézkedéseivel szemben védte. A magyar színészeknek a pozsonyi főszezonból és több fontos állomáshelyről való kiszorítása ügyében 1921 áprilisában nyílt levéllel fordult Dr. Mičurához, Szlovákia akkori teljhatalmú miniszteréhez. Ebben felsorolja az összes sérelmet, mely a magyar színészetet érte, valamint azokat a kezdeményezéseit, melyeket a probléma megoldásának érdekében és a nemzetek kulturális közeledéséért tett, majd így folytatja: „Ilyen elbánás mellett nagyon félő, bogy fővárosi nívón álló társulatom szétzüllik. És az egyszer szétzüllött társulatot másodszor megszervezni lehetetlen lesz. Nemcsak azért, mert még ma sincsen biztos bázis, melyre a szervezést építeni lehetne, hiszen az előzmények után ki biztosíthat arról, hogy ezek a lehető legrosszabb intézkedések is véglegesek? ... De lehetetlen azért is, mert a magyar szinésztársadalom OSzK Faragó iratai 1/49 19 OSzK Faragó iratai I 45
