Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Bakói, Mikulás: A szlovák és a magyar irodalom kapcsolata
kozását s azt, hogy belsőleg az eszmei és esztétikai funkciók sokrétűségének megfelelően differenciálódjék. 4 A másik probléma, amelyet itt fel szeretnék vetni, az, hogy a két irodalomnak a szemlélete az irodalmi kapcsolatok ikutatásában alapvetően különbözik. Ez a különbség abból a tényből következik, hogy a két irodalom kapcsolatának megvalósulásakor — tehát a kollektív tudatban gyökerező két fejlődő rendszer interakciójánál — két különböző ér.tékkontextus szembesítésére kerül sor, az irodalmi normák és 'konvenciók kétféle rendszere kerül egymással szembe. E két irodalom mindegyike az adott történelmi helyzetben (tehát szinkron szempontból) más értékrangsorral rendelkezik, és különböző esztétikai ízlés érvényesül bennük, eltérő az irodalmi műfajok rangsorolása is, ezek kapcsolatai, az olvasók tudatossága stb. Itt nem a tények nem ismerése vagy az értelmezés esetleges elfogultsága a döntő, hanem elsősorban az a tény, hogy egy más irodalom jelenségeinek átvétele a saját, a befogadó irodalomnak, érték- és hagyományrangsorának prizmáján halad keresztül; az idegen elem (például Hviezdoslav a magyar irodalom kontextusában, illetőleg Petőfi vagy Ady a szlovák irodalomban) beolvad, és feltétlenül eltérően érvényesül — eltérő értelmet és funkciót kap — az irodalmi tudatban, a két irodalom elütő fejlődési „dominánsai“ miatt s az egyik vagy másik irodalom generális fejlődési törvényszerűségei következtében. Ennek az eleve meglevő különbözőségnek tudatában voltak nemegyszer a kutatók, akik így fogalmaztaik: Hviezdoslav — „magyar szemmel“ (Kardos P. munkájának címe) vagy Ady Endre — „szlovák megvilágításban“ (Krőméry), vagy például amikor Andrej Mráz Sziklay szlovák irodalomtörténetét úgy emlegeti mint: „a szlovák irodalom magyar szemléiét". (Ugyanígy a magyar irodalommal foglalkozó minden itteni, szlovák fejtegetés, tanulmány a magyar irodalom problémáinak és jelenségeinek „szlovák szemléje“.) Milan Pišút több tipológiai egyezést állapít meg Petőfi és Janko Kráľ költészete közt, de megjegyzi, hogy „a maguk irodalmának keretei közt Petőfi és Kráľ két teljesen sajátos költői személyiséget képvisel. Petőfi a magyar irodalom adott fejlődési fokán már maximális mértékben érvényesíthette az önkifejezés lehetőségeit... Kráľnak nincsen szerelmi lírája, nem is beszélve arról, hogy nincs meg nála a tréfás népdalszerű versek és bordalok rétege.. ,“6 A tanulmány szerzője szerint a szlovák irodalomban akkor a štúri belső cenzúra hatott, a teologizmus, az erősödő nemzeti elnyomás és egyéb mozzanatok, s ezek akadályozták Jankó Král't és más szlovák költőket abban, hogy teljesen kifejezhessék szubjektív énjüket. Ezek azoknak az eltérő viszonyoknak, hagyományoknak és specifikus törvényszerűségeknek elkerülhetetlen következményei, amelyek az egyes irodalmakban uralkodnak, és alárendelik maguknak az átvett tények befogadását (és interpretálását is). A két irodalom álláspontjainak objektív adottságát tudomásul kell vennie, tiszteletben kell tartania, s belőle kell kiindulnia az irodalmak közti kapcsolatok tudományos értelmezésének. Ján Kollár a magyar kontextusban elsősorban ,,a szlávság apostola“, nem költő. Csukás István kimerítően tisztázta a szlovákok viszonyát Petőfihez, mégis e kapcsolat sok kérdése bizonyára más megvilágításba kerülne, és más értékelést nyerne a szlovák irodalom álláspontjáról nézve. (Itt nemcsak Banšellová, Vajanský vagy Skultéty értékelésére gondolok, hanem az objektív tudományos elemzések eredményeire is.) A harmincas évek elején nálunk folyt Ady-vita éppen az ilyen gyökerekből táplálkozó eltérő nézetek kifejezése volt. Ezért amikor E. B. Lukᣠ1930-ban a Nyugat lírikusait Adyn és Juhászon kívül nem sokra becsülte, ezt nem kell az 6 akkori tájékozatlanságának, „igazságtalan téves ítéletének“7 minősíteni, hanem elsősorban egy más érzelmi világ és irodalmi ízlés, tehát egy más fejlődési rendbe, összefüggésbe való besorolás következményének kell betudni. Az, hogy a két irodalom álláspontjait nem lehet azonossá itenni, történelmi tény, és a két irodalom aspektusainak viszonylagossága áthidalhatatlan adottság. (Analóg példa: hamarosan megjelenik könyv alakban egy összefoglaló szlovák irodalomtörténet 6 M. Pišút: Sándor Petőfi a Janko Kráľ, Dejiny a národy, 131. o. 7 Csukás I., Lyrici Nyugatu a moderná slovenská lyrika, uo. 221. o.
