Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Duba Gyula: Csapfelelős

szomjas emelet hiába hívta a liftet. Házunkban elszaporodtak a belvillongások és az egyéni ellentétek. Közben a matematikatanárból, két mérnökből és egy szakszervezeti elnökből szakbizottság alakult, amely körültekintő és lelkiismeretes vizsgálat során megállapította, hogy miért rozsdásodnak a csapok. Jelentésük lényege a következő volt: csapjainkat valamilyen sajnálatos nemzetgazdasági félreértés folytán nem a szokásos rozsdamentes anyagból készítették, hanem valami speciális ötvözetből, amely a szokásosnál is hajlamosabb az oxidációra, és vízzel érintkezve akár két óra alatt is berozsdásodik. Házunkat — számúinkra ez rejtve maradt felsőbb érdekekből — speciális, rozsdásodó csapokkal szerelték fel. A probléma bonyolultságát megérthetjük, ha tudatosítjuk, hogy 1319 csapról van szó. A szakértők javaslata így hangzott: a lakók a megjavított csapokat az éj folyamán néhányszor fordítsák el, nyissák ki, hogy a keletkező rozsdaréteg ne kötődhessen.

Toronyházunkban az az éj a borzalmak éje volt. A pontosan éjfélikor felsikoltó, első ébresztőóra a poklokat szabadította ránk. Utána ötpercenként jajdultak, kerepeltek és csörömpöltek fel a vekkerek, ébresztették magukat a lakók, hogy elforgassák a vízcsapokat. A lakásokban szisszenések, szörcsenések, hörgések és durranások hangzottak fel, a levegővel megtelt vízvezeték pufogott, lövöldözött, vadul rázta a gázbojlereket és a vékony falakat. Néha, amikor a lakók egyszerre több csapot nyitottak ki, a robbanásba az egész épület beleremegett. A folyosókon dúlt arcú, égő szemű álmatlan főbérlők sétáltak papucsban és házikabátban, csoszogásuk behallatszott a lakásba, és halálra idegesítette az aludni vágyókat. Hajnalban a rendőrség is kiszállt házunkhoz egy riadóautóval: járókelők hívták fel a figyelmüket a gyanús toronyépületre, melynek minden ablaka ki van világítva, és furcsa zajok, morajlások szűrődnek ki belőle, melyek arra engednek következtetni, hogy odabenn rejtélyes események játszódnak le.

A szakbizottság alapos tanácskozás után kijelentette, hogy csak egyetlen megoldás létezik: éjszakára el kell zárni a pincében levő főcsapot, s így vízteleníteni lehet a csővezetéket és a csapokat. S annak a napnak az estéjén, pontosan tizenegy órakor egy felnőtt férfi birkózott a pincében vízvezetékünk combnyi vastag főcsapjával; ez nyitott állapotban rozsdásodott be, meg sem bírták mozdítani, így elzárásáról szó sem lehetett. Megforgatására állítólag dinamittöltetet robbantottak a szerelők; bárhogy volt is azonban, a légkalapácsok dübörgését és fujtatását sokan hallották a pincéből egy egész nap folyamán. A sebtéban összehívott második lakógyűlésen eldöntöttük, hogy miután a lakók közül senki nem tudja felelősen elvállalni az új munkakört, nincs más hátra, valamilyen módon csapfelelőst kell alkalmaznunk, aki esténként elzárja, reggelenként pedig kinyitja a főcsapot. Az újságokban közzétett apróhirdetésünkre jelentkezett is egy nyugdíjas színházi zenész, de amikor megtudta, hogy nem biztosítunk számára teljes ellátást, és előleget sem kaphat, az állást nem vállalta el. A véletlen jött segítségünkre: az első emeleten meghalt egy magányos öregasszony. Garzon- lakását, különböző összeköttetések számbavételével és felhasználásának lehetőségével, a jövendő csapfelelősnek szántuk. A következő apróhirdetésünk így szólt: „Feddhetetlen jellemű, kiegyensúlyozott lelkületű férfit csapfelelősként alkalmazunk. Esti és hajnali szolgálat, mely könnyű, de pontos munkát igényel. Álmatlanságban szenvedők előnyben. »A csapfelelős a házban lakik« jeligére kérjük ajánlataikat.“ A hirdetés megjelenésének napján déli tizenegy órakor már mintegy kétezer főnyi tömeg vette körül házunkat, de számuk egyre növekedett. Idősek és fiatalok, kétkezi munkások és művészek, egyetemet végzett értelmiségiek és közalkalmazottak tolongtak ott, és mindany- nyian csapfelelősök akartaik lenni nálunk. Egyhangú, tengermorajhoz hasonló zúgással érdeklődtek: milyen lakás ... milyen az a lakás ...? Egy orvosból, egy miniszterhelyettesből, egy pszichológusból és egy lakatosból újabb bizottság alakult, hog/ kiválassza a tömegből a legmegfelelőbb jelentkezőt. Az osztályozást az alábbi irányelvek szerint végezték:

a csapfelelősi munkakör nem igényel főiskolai végzettséget;

a csapfelelős a lehetőségek szerint nőtlen vagy özvegyember legyen, hogy családi gondjai ne vonják el hivatásából eredő kötelességei teljesítésétől;

ajánlatos, hogy fizikailag jól fejlett, tagbaszakadt férfi legyen, számítva arra az esetre, hogy a főcsap újra berozsdásodik.

Néhány nap múlva az első emeleti garzonszobába beköltözött egy gorillatermetű, lassú beszédű, mogorva férfi: az újdonsült csapfelelős. A búskomorságig szótalan