Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Kulcsár Ferenc: Általános protest a világ ellen (vers)
cipőfűződön eljátszottad a legszebb szerelmet s a császárra vigyorogtál nekem csak a SZABADSÁG maradt HOL TÉTOVÁN JÁROK bábéi tornyából néz rám a világ szavaimban értelem FRÁZIS és sötét éjszaka s az őrület mint kis malom DURUZSOL kevés vagyok és bűnös íme: az utolsó évszakot is elsirattam megindulok a könyörgő gyászmenettel s énekelek: URAM ENGEDD MEG NEKEM: FRÁZISOKBAN ÉLJEK EZUTÁN IS nincs már csak tenyerem mellyel csókolok hallgatok és nézek bűnre szövetkezek és megszülöm újra magamat NÉGER MASZKOK LEGENDÁK MOZGALMAK SZERETŐK mocorognak bennem s míg fejemtől mocskosán frissülni száll a nap elbúcsúzok az arab negyedektől a lángoló kelméktől a néger szektáktól köszöntöm észak asszonyait egyiptom izzó szfinxeit mindent mi nosztalgiával várja az estét s mint szent grál edénybe KRISZTUS VÉREKÉNT ZUHOG BELÉM kirké nyomorékjai szabálytalan testűek medáliák az alkonyaiban kicsi rezedák SIRASSÁTOK MEG A HATNAPOS VILÁGOT isten előtt énekeljetek rekviemet üsse át csontotok az eget látod rimbaud hajammal újra kinőtt a félelem s a képek a FÖLD megszűnt képei távol nyüzsögnek S BENNEM ÖSSZECSENGENEK de semmi! lezárt vagyok és győztes mert rajtam túl oszlik el csak az isten s engem mintáz minden NÉMA SZOBOR LECSAPOLT VÉREMET HOSSZAN ELNYÚLVA ISSZA A VILÁG Paul Klee: Síró asszony }
