Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Duba Gyula: Lenin
Népbiztosok Tanácsának üléséről, amikor megtudta, hogy a vörös csapatok ágyúzzák a Kremlt, s tiltakozásul lemondott népbiztosi rangjáról. És mégis: ezek az emberek, akik újra meg újra szembekerültek Leninnel, voltak haláláig legközvetlenebb munkatársai. Akik leköszöntek tisztségükről, újra elvállalták, s Lenin sosem állta útjukat, ha vissza akartak térni. Amilyen könyörtelenül, ócsároló, dühös jelzőkkel sem fukarkodva, támadta és szidalmazta őket, amikor összecsaptak, annyira becsülte tehetségüket, szolgálataikat. Politikus volt: sosem az embereket támadta, csak politikájukat. Mint ahogy mindig csak az igazság érdekelte, sosem az, hogy neki legyen igaza." Most, amikor születésének 100. évfordulóját ünnepli az egész szocialista világ, mindez nem csupán tiszteletteljes főhajtás a történelemalakító forradamár emléke előtt; személyét idézve egyben az erős valóságérzékre támaszkodó, emberséges és mélyen közösségi érzelmű embert emeljük korunk elé ideálul mint a népért és a forradalom ügyéért élő szocialista politikus eszményképét. Duba Gyula Paul Klee: Gyermekjátszótér
