Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Jósfay György: Két bemutató a Thália Színházban
va Mayer-Csejkovits Károly alezredes. És ez csak két kiragadott példa! Azok közül, akiknek emlékirataiból olvashatunk, hadd említsük meg legalább Landler Jenőt, T. G. Masarykot, Stromfeld Aurélt, Bús-Fekete Lászlót, Károlyi Mihályt, Jászi Oszkárt, Batthyány Tivadart, Eduard Benešt, Guido Roma- nellit, Lukács Györgyöt, Julier Ferencet, Mittelhauser francia tábornokot, Kun Bélát, Böhm Vilmost stb. Gh. J. Brätianu mellett hiányoljuk Märdärescu tábornokot, őt is szóhoz kellett volna Juttatni! Rév Erika A népbiztosok pere (280. o., 8 kép) című munkája a fenti kiadó „Népszerű történelem“ sorozatában jelent meg. A szerző hivatásos bíró, a jogtudományok kandidátusa, de ahogy ezt az érdekes témát feldolgozza, az a benyomásunk, hogy inkább államügyésznek vagy ügyvédnek való volna. A könyv számos helyen azt a hatást kelti, hogy a szerző minduntalan kizökken a történész tárgyilagosságot megkövetelő pozíciójából (márpedig a bírónak is ugyanez a helyzete), és folyvást olyan álláspontot foglal el, mintha egy rehabilitációs eljárásnál a vádlott népbiztosok ügyvédje lenne. Ez még hagyj án, de a könyvből hiányolunk egy részletes bevezetést. Minket nemcsak az érdekel, hogy mi történt Vamtus Károly, Haubrich József, Bokányi Dezső, Bajáki Ferenc, Dov- csák Antal, Nyisztor György, Ágoston Péter, Kalmár Henrik (Pozsonyból), Kelen József és Szabados Sándor tárgyalásán, hanem az is, miért nem volt ott a többi népbiztos. Konkréten meg /kellett volna írnia a szerzőnek, hogy ki, mikor és hogyan menekült el külföldre, az otthon maradtak közül kik ellen szüntették meg a bűnvádi eljárást, és miért (pl. Czizmadia Sándor és Stefán Ágoston), kiket vettek védelmükbe a románok, és miért (Ládái István), s miért nem vettek védelmükbe más erdélyi születésű népbiztosokat, végül megemlékezni a per vádlottainak további sorsáról is. (Pl. Erdélyi Mór amnesztiával Hor- thyék alatt hazatérhetett!) A sors iróniája, hogy a fehér terrornak egy népbiztos sem esett áldozatul, ellenben többen életüket vesztették közülük a Szovjetunióban a személyi kultusz törvénytelenséget törvénnyé emelő uralma idején, köztük Szabados Sándor is. A népbiztosok perét érdemes elolvasni. A szerzőnek azt ajánljuk, hogy munkáját folytassa a Szovjetunióban elpusztult magyar népbiztosok elleni perek feldolgozásával. (Kun Bélát és társait nem elég csak rehabilitálni, hanem le kell vonni annak az elvnek a konzekvenciáját is, hogy a gyávák, akik hallgattak, amikor beszélniük kellett volna, nagyobb kárt okoztak, mint a gazemberek.) Münnich Ferenc A Magyar Tanácsköztársaságról című könyve (261. o.) válogatás a közben már elhunyt szerző idevonatkozó írásaiból. A proletár osztály-' hadsereg című, Berlinben 1921-ben kiadott tanulmánya ez alkalommal látott először Budapesten nyomdafestéket. Hiányoljuk a válogatásból a Kortárs című folyóiratban megjelent memoárrészleteket, viszont Az októberi forradalom és a magyar Vörös Hadsereg című, nagyrészt Breit Józsefre támaszkodó kompi- láció teljes szövegének lehozására semmi szükség nem volt. A történészit érdeklik a személyes vonatkozású részek, de a tanulmány többi része elavult, s részben téves adatokat tartalmaz. Münnich például Böhm Vilmos hibás értesülésére támaszkodva támadja Politovszki ezredest (helyesen Politovszky alezredest), aki szerinte Csongrádnál szabotált (114. o.). E sorok írója már kilenc éve rámutatott, hogy Politovszky a kritikus időben a tiszai fronton nem volt beosztva (Századok 94, 1960, 1—3. sz. 377. o.) Sokkal figyelemreméltóbb a Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaságra című előadás. Fogarassy László Két bemutató a Thália Színházban Királyhelmecen láttam a kassai Thália Színház két bemutatóját: Gál Sándor Szürke ló című mesejátékát és Ibsen Ki- sértetekjét. Gál Sándor: Szürke ló A meghirdetett időben, a gyermekekkel telt nézőtér előtt, percnyi pontossággal harsant fel a színház szignálja, Ko-
