Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Janics Kálmán: Forgószelek nyomában
túlzott optimizmus ködébe burkolja minden elemzés és áttekintés nélkül. Meglepi az olvasót, hogy meghátrál olyan tények tárgyalása előtt, amelyeket mások már sokszor részletesen leírtak, szinte öntudatos törekvéssel gátolja maga is a tiszta tájékozódást. Előzetes észrevételként még talán annyit, hogy a tárgyilagos önbírálat és illúziórombolás Iskolájának a szomszéd nemzeteknél mind ez ideig nincs követője, nemcsak az önbirálatok és illúziórombolások hiányoznak, hanem új mítoszok teremnek. Ennek ellenére helyeseljük az igazságból levezethető szigorú önbírálatot, nem akarunk az aggályos- kodókhoz csatlakozni, akik szerint — mint Csatári írja — „a negatív vonások megrajzolása árthat nemzeti önbecsülésünknek" (14. c.), de az önbírálat magyarázatának a dolgok nyílt tárgyalásából kell következnie tabuk, kényes témák, opportunista skartolások és célkonstrukciók nélkül. Ha ezt betartjuk, nem lesz hátrányunkra, hogy a fájó igazságok kimondásában az élen járunk. Csatári könyvének egyik legfőbb hibája, hogy az 1940. évi román válságot csonkán, félreérthetően és felületesen magyarázza, s így tanácstalanságban hagyja olvasóját abban a kérdésben, hogy alapjában véve mi vezetett az ún. második bécsi döntéshez, Észak-Erdély Magyarországhoz való csatolásához 1940. augusztus 30-án. Feltárja a kész tényeket, azaz azoknak egy részét, de az eseményeket megelőző nemzetközi körülményeket nem tárgyalja, az okok értékrendjének felállításában döntő nemzetközi lépéseket kiselejtez. Románia egyéb területi kérdéseinek 1940-ben való felvetését így intézi el egy mondattal: „A királyi diktatúra külpolitikáját 1940 nyarán érzékeny veszteségek érik.“ (24. o.) Az olvasó képzelőtehetségére bízza, hogy mik voltak Románia érzékeny veszteségei. A lerövidített ködös fogalmazásból az olvasó nem tudhatja, hogy külpolitikai veszteségen területi veszteséget kell érteni, Besszarábia, Észak-Bukovina és Herta városának átadását a Szovjetuniónak; ugyanakkor Bulgária nyomása is fokozódott a dobrud- zsai kérdés rendezésére. A homályos utalások magyarázatai alapján azt hihetnénk, hogy Horthy rendszerének önmagában elegendő ereje lett volna Románia területi integritását megbontani. Ez természetesen téves nézet, mert az erdélyi kérdést 1940-ben az tette magyar és nemzetközi vonatkozásban közérdekűvé, hogy a Szovjetunió 1940 júniusában felszólította Romániát mindazoknak a területeknek a visszaadására, amelyeket a polgár- háborút vívó Szovjetuniótól 1918-ban a románok elfoglaltak. A válságos év eseményei nem véletlenül zúdultak Romániára, hiszen már az 1939. évi augusztusi Ribbentrop—Molotov-féle egyezmény titkos záradéka szerint Besszarábia a Szovjetunió érdekszférájába tartozott,1- így a németek maguk is előre számoltak egy román krízis kibontakozásával, viszont sokáig azt hitték, hogy a magyarokat féken tudják tartani. A magyar propaganda már 1939 őszén élénk tevékenységet fejtett ki, igyekezett kiélezni az ellentéteket, megkezdte a diplomáciai előkészítést, a Szovjetunió területi igényeinek kielégítése után pedig a Teleky-kormány a katonai fenyegetés eszközeit is igénybe vette.2 Csatári szerint „a német politika kilátásba helyezte a revíziós követelések megoldd sát" (24. o.). Ennek a megjegyzésnek olyan értelme van, mintha Hitler hatalmi gépezetének eleve célja lett volna Magyarország határait Románia rovására kiterjeszteni. Ez pedig teljes egészében téves elképzelés. A bizalmas beszélgetések közben elejtett homályos ígéretek mögött nem volt elhatározott szándék, a német háborús gépezet számára a magyar államiság csak esetleges felvonulási és élelmiszer-szállító terület volt, Románia viszont az életet jelentő olaj forrása. Éppen ezért, ameddig csak lehetett, igyekeztek a magyar igények érvényesítését elodázni. A közzétett diplomáciai bizonyítékok alapján Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásának lefolyása pontosan rekonstruálható; hogy az ismert módon zajlott le, az a romániai olaj döntő jelentőségéből következett. (Nemcsak Németország, hanem Olaszország számára is életkérdés volt a romániai olajellátás.) A német hatalom mentette Romániát, ameddig tehette, de a Teleky-kormány nyílt fegyveres fenyegetése előtt Hitler kénytelen volt kapitulálni, mert ha kitört volna a román-magyar háború, akkor Németország (és Olaszország) számára nincs többé magyar élelmiszer és román olaj, tehát mindenképpen meg kellett találni a kompromisz- Strední a juhovýchodní Evropa ve válce a v revoluci. 1939 — 1945. — Közép- és Kelet-Európa az 1939 — 1945. évi háborúban és forradalomban. (Praha, 1969, 437. o.). 2 Magyarország és a második világháború. Diplomáciai okmányok 217 — 227. o.
