Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Kardos István: Az értelmiség történelmi kialakulása
Kardos István az értelmiség történelmi kialakulása (Részlet Az értelmiség strukturális viszonyai című tanulmányból) Már az Előszóban megemlítettük, hogy az értelmiség tárgykörén belül alig van tudo_mányosan lezárt kérdés. Az értelmiség történelmi kialakulásának ideje is mindmáig vita tárgyát képezi. A felfogásbeli különbözőségeknek több oka van. A fő ok talán mégis az, hogy nem egységesen értelmezik magát az értelmiséget. Ennek következtében törvényszerűen~más^m!in3ÍFedménytkeiníapníuk~azr eredet vizsgálatakor is. Nem kevésbé gyakori jelenség a szakirodalomban az a merev, statikus szemlélet, amely az értelmiség kialakulását erőnek erejével egyetlen történelmi korszakhoz próbálja kapcsolni. E szemlélet képviselői szinte teljesen megfeledkeznek arról, hogy a társadalmi makrocsoportok hosszú történelmi fejlődés képződményeiként jöttek létrer, A társadalom minőségi változásaira nem tekinthetünk úgy, mint valamiféle „időbeni ugrásokra“, amelyek egyik napról a másikra megtörténnek. Minden társadalmi mozgást csak folyamatnak tekinthetünk, s ez alól nem kivétel a strukturális mozgás "sem. Gondoljunk például a tőkés rendszer olyan sajátos és alapvető osztályára, mint a proletariátus. Gyökerei visszanyúlnak a feudalizmusba. A városi szegénység, az önállósulni nem tudó kézműves segéd, a középkori műhelyek inasai, a manufaktúrák kézműiparosai stb. már a későbbi proletariátus ősei. Nyilvánvaló, hogy e korai proletár réteg a későbbi osztály klasszikus jegyeivel nem mérhető, viszont az sem kétséges, hogy a proletariátus történelmi kialakulásának megítélésében a „gyökerek korszaka“ semmiképpen sem mellőzhető. Ügy véljük, hogy az értelmiség történelmi kialakulásának vizsgálatakor is szem előtt kell tartani a történelmi folyamatosság ~eTvét, ami eleve kizárja, hogy egy-egy társadalmi képződmény ;kezdete~vaiamiféle merev határkővel jelölhető legyen. És tiszteletben kell tartani azt a szempontot, mely szerint a sajátos jegyékTIs csak egy folyamat fokozatosan kialakuló velejárói. Nem véletlen, hogy Marx, amikor a proletariltust jellemzi, megkülönböztetett hangsúlyt helyez a „modern" jelzőre. Más vonatkozásban pedig differenciálja a „mi“-tudattal még nem rendelkező és a „mi“-tudattal már rendelkező osztályokat (Klasse an sich — Klasse für sich), mintegy ezzel is jelezve a fejlődésbeli különbséget. A szociológiai irodalomban az értelmiség történelmi kialakulásáról leggyakrabban két, egymással szemben álló felfogással találkozunk. Úgy véljük, hogy saját véleményünk kifejtése előtt érdemes mindkettőt röviden ismertetni. f\ Az első értelmezés a fizikai és a szellemi munka viszonylagos elkülönülésének tényét vészi alapul, s azt vallja, hogy az értelmiség az ősközösségi társadalmi-gazdasági for- / máció~ felbomlása idejérT alakult ~ ki. A termelőerők fellődése következtében létrejött terméktöhblet a tulajdonviszonynak olyan minőségi fokát hozza létre, amely ezzel
