Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Nyitray Dezső: Dunaradványi vízimolnárok
A halottak temetésekor Radványon a koporsót az úin. szentmihálylován viszik ki a temetőbe. A molnároknak és családtagjaiknak külön szentmihálylovuk volt. Ezt csak ők használhatták. Aki nem volt molnár, annak temetésekor a református vagy a római katolikus egyház szentmihálylovát használták. Malomtulajdonos molnárok a következők voltak: Nemes Jókay János, Jókay Ferenc,. Jókay József, Szivanyó, Peőtz Károly, Sáray Fülöp, Csömör Béla, Farkas Sándor, Fülöp Lajos, Fülöp Zsigmond, Tolnay Sándor, Vermes József, Vargha József, Kurucz András,. Tóth Gergely, Leboda Lőrinc, Gyenge Ferenc, Nagy József, Tárnok Bálint, Paraizs Ferenc, No vöt ni Lajos, Trenlka János, Sándor József, Bergen Jakab és társa (1896-1918- ig), Kalocsául Lajos, Virág István, Kinczer István, Baranyai József, Hegedűs Károly, Hegedűs József és még sokan mások. Némelyiket persze csak csúfnevén emlegették egymás között a faluban. így az öreg Jókay János neve „Uhu“ volt. Viszont a falu más foglalkozású lakossága csak „lisztkukacok“-nak hívta őket. Ezek között a családok között nem mindegyik volt radványl őslakos. Nagyon sokan jöttek Ide azért, hogy kitanulják a dunai molnármesterséget, s a három év alatt megszerették a falut és lakóit, beházasodtak egy-egy molnárcsaládba, s később ők lettek a családfők és a malmok örökösei. A malmokról, az őrlés menetéről, a révházakról és a tulajdonjogról A malom hajóalapja 4—5 méter széles és 13—15 m hosszú volt. Az épület fából, készült. Alját, fenéikétől felfelé 4 colos puha deszkafából állították össze lehetőleg úgy, hogy minden deszkafa egy darabban végigérje a hajót. Oldalait pedig erre az alapra szegezték fel. Kemény fából, 8 colos bókonyokra volt felépítve az egész váz, melynek két hosszúkás vége spiccekben végződött azért, hogy ne fogjon olyan nagy vizet. A malom hajójának feneke fekete mohával, kákakötéllel volt összevarrva, a léceket aztán vaseszkábákkal szorították össze. A fenekét jó erősen kátrányozták. így lett a malmot tartó nagy hajó vízmentesítve. Ennek az alaphajónak a magassága 150 cm volt. Erre a hajóalapra rakták le a nagy keresztgerendákat, és építették fel a tulajdonképpeni malmot, amely 2 m 20 cm magas volt, s amelynek külső fala 3 colos akácfa, vagy tölgyfa deszkából volt összekalapálva. A malom teteje leginkább fazsindely, később bádog vagy kátrányos papír volt. A malom hosszának közepén, mindkét oldalon egy-egy ajtónyílás volt, kb. 2 ma magasságban azért, hogy azokon keresztül könnyen kijuthassanak a lendltőkerékhez, a völgyhajóra, a ladikokba, és könnyen be- vagy kiemelhessék nemcsak a megőrlendő gabonát és kész lisztet, hanem még a nagyobb és súlyosabb gépalkatrészeket, például a hengereket, hengerkerekeket stb. is. Ezeket az ajtókat alulról is, felülről is kb. 1 méter távolságnyira külön-külön Is ki lehetett nyitni. A felső ajtó állandóan nyitva volt. Az alsó ajtószárnyat csak szükség esetén nyitották ki. Voltak ajtók a hajómalom alsó és felső végén is. Ezeket vízkimerítésre vagy fenékhorgászásra használták. Ilyen volt az ún. anyahajó és malom. Minden anyahajó mellett párhuzamosan vele, a víziút mentében, a meder felőli oldalon egy kisebb, 2 m 50 cm széles és 12 m hosszú völgyhajó vagy póthajó is volt lerögzítve. Ez a völgyhajó tartotta a nagy vízi lendítőkerék tengelyének egyik végét, a másik vége pedig az anyahajóra volt erősítve.. Ennek a póthajónak a magassága 130 cm volt, oldalai pedig 3 colos keményfából voltak összekalapálva. Nem volt sem épülete, sem padlása, csak a hosszúságának közepén volt kb. 2 m szélességben padlózat, amely a vízikeréknek ezen az oldalán levő végét tartotta. Az orrspicctől kb. 3 méternyire szintén volt egy fedélszerű padlózás, kb. 2 m szélességben a hajón keresztül. Ennek közepén volt egy lyuk. E lyukkal merőlegesen a hajó fenekén egy tengely volt beépítve, amely felül iki volt vésve, s ebbe a lyukba szükség esetén keményfa dorongot fúrtak, és így, ezen keresztül, forgatás áltai] húzatták jobbra vagy balra a hajót. Ennek a tengelynek a felső végén volt egy lámpatartó deszkalap, s erre volt ráakasztva minden éjszaka a lámpa, a hajók, a dereglyések és egyéb vízi járművek figyelmeztetésére. A malmot és a völgyhajót 3 darab kötőgerenda tartotta össze, illetve széjjel egymástól, hogy a lendítő hajtókerék mindenkor zavartalanul dolgozhasson. Egy-egy ilyen gerenda 18 m hosszú és legalább 25 cm vastag volt. A hajtókerék vagy vízikerék a
