Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Dorogi Zsigmond: Tanya ügyvédje, mérnöke
Dorogi Zsigmond tanya ügyvédje mérnöke I Arcképvázlat Váci Mihályról) „A világ rendikívüli látását, bansőnk rettegve szemlélt földcsuszamlásait, felhőként vonuló-változó tudatállapotainkat, az ismeretlenek, a messzeségek nagy hívásait, a sírás örökös készenlétét, torkunkban keserű tengerek csobogását — mindezt még az asztalt el nem érő gyermek élményei, a szegények lét alatti homályában mesebeli figurákként derengő ismerősök, a nomádságból alig kilépő rokonok szekértáboron belüli és zsúfolt hiedelmű világa, a nyomorúságban tengődőknek áhítatos, visszafojtott lélegzetű élete és az ebből az életből való örökös elvágyódás — ezek, íme, ezek oltották belém mindazt, amit költészetnek nevezünk .. „Kelet felől“ jött, a Haza baloldaláról, a „pázsit-kapaszkodású“, a „halkan pergő“ homokkal beszórt nyírségi tájról, drága vágyakkal, „szerelmes szép küldetéssel“, mint a legkisebb fiú a népmesében, hogy felmutassa a küldők arcát, megfogalmazza jogaikat. „Szőkén, szelíden, mint a szél“, feltámadni a világ ellen, hogy mint „történelmi alkalmazott“ — annyi ellenkezéssel és könnyel szemben — naponként újra meg újra elmondja a „történelmi névsorolvasásnál“ a küldők, a „lobogni, szárnyalni“ vágyó nép nevét. Kezdettől fogva a lehetőségeit kereső szegénység jelentőségének növekedését figyelte. Mint embert és költőt mindenekelőtt az érdekelte: „hogyan lehetne az apám- anyám szintjén élő szegények millióit átvezetni régi életükből egy mi-szívünk szerinti és őnekik is értelmes, érthető és élvezhető, őket is befogadó és nekik is rangot adó szocialista társadalomba?“ ... A felnevelő táj és a társadalmi környezet a fizikai és lelki vergődés ezernyi változatának szorongató élményét, „nyitott sebű érzékenységet“, „had- sBregnyi szenvedő sorsának“ átélését adta nehéz, öröikre szóló útravalóul messze induló fiának ... Az egész életén át rohanó és „sehova el nem jutó“ egykori vasutas fia 1943-ban végzi el a tanítóképzőt: reménye sem lehet, hogy — álmodozásai szerint — nekivághat az egyetemnek vagy képzőművészeti főiskolának. Nagy félfordulattal, kerülő úton indult céljai felé: hat esztendeig egy Nyíregyháza melletti bokortanya iskolájában, majd kórházakban, szanatóriumokban, kollégiumokban él... „Hosszú voltam, mint bajban az imádság, sápadt,'mint a kenyér bélé ... bolyongó, szótlan magány, homokzizegésű évek, a betegség reménytelensége kísért..— emlékezik ő maga ezekre az esztendőkre. Több mint egy évtizedig tart a kerülő: 1943-tól 1954-ig. A feleségével való találkozás, az ő hite és biztatása rendezi már-már reménytelenül szétporladó életét. 1954 őszén elküldi verseit Illyés Gyulának, aki biztos szemmel ismeri fel tehetségét, új, egyéni törekvéseit, és szeretettel egyengeti útját: az Oj Hang 1955. januári számában tizenkét verse lát egyszerre napvilágot. Még ugyanebben az évben megjelenik első verseskönyve Ereszalja címmel, melyet József Attila-dljjal jutalmaznak. Újrakezdő, rendeződő életét még egyszer megtámadja a betegség: a halálos párviadalból azonban a költő kerül ki győztesen.
