Irodalmi Szemle, 1970

1970/3

Vajdáék háza a komáromi Vág Luna soron

Csokonai és Lilia

Hunt ják a régi házakat Komáromban, el tűn nek a keskeny, macskaköves, gidres-götlrös utcák a Vág-Duna soron, és nélkülük soksok történelmi, irodalmi emlékkel leszünk szegényebbek. A modern lakótelepek helyet követelnek. Az idő kerekét próbálni megállítani dőreség. De talán ez az utolsó pillanat, amikor még megállhatsz Vajda Pál uramék háza előtt, kinyithatod a szigorú, nehézkes kapuajtót, bévül az ámbitus oszlopai mögött megsimíthatod a pinceajtó rozsdásodó vasvirágát. Itt, e házban élt Lilla (Vajda Juliánná) a ,,rózsaszájú, a tüzszemü“ az örök vön- dorpoéta Csokonai múzsája.

1797 tavaszán Pozsonyból jött a költő Komáromba, hogy irodalmi elképzeléseit (egy új folyóirat kiadását) itt váltsa valóra. Fábián Julianna költönő házánál találkozott Lillával először: „egy nyári este . ■. megláttam, ás azonnal — látnom, szeretnem egy volt.“ Kilenc boldog hónap. A Lilla-dalok kezdete, születése. A játékos üdeséget, az eget bíró szerelem minden víztükör-rezzenését, kétséget, reményt, vágyódást kifejező versek ideje. Megkéri Lilla kezét. A lány igent mond, de az apa, a módos gabonakereskedő a maga fajtájának szánja, (a költészet művelését nem tartja biztos megélhetésnek, mint ahogy sohasem volt az), de azért lánya kedvéért nem zárkózik el teljesen: annak adlak amelyik eltarthat, — mondja ki a szentenciát. Csokonai megígéri Lillának, hogy állást szerez, csak várjon rá. Keszthelyre siet, hogy Festetich Georgicon]ában tanítói állásért folyamodjon. De ez nem megy olyan gyorsan.

E

'mtc/tetn