Irodalmi Szemle, 1970
1970/2 - Kulcsár Ferenc: Nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz (vers)
nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz kedves jó öreg tiikörtelen üres szobában dolgozom s értetlen gesztusokkal védeni őrzöm a paradicsomot majdnem meztelen majdnem meztelen nem értem mért nem néztél szelíden homlokomra mikor két kemény ütéstől vánszorogtam s elindultam elindultam Szodomából gomorába Szodomából gomtirába magát túlnőtt városkából magát túlnőtt városkába legyőzetett városkából legyőzetett városkába még toliam se nőhetett — téveteg pehely ha voltam s te engem jó öreg idő előtt pusztuló madárnak véltél míg így beszéltél példás halálom lengte be fejem s mint eleven hús ha hideg beborítja csendesen megremegtem nem tudom hányszor öltem meg magam nem érdekel s ha sorsomtól elfordultam mint a szélkakas ez volt a válasz életünkre lásd be bár tér vagyok nem az akropolisz ritmikus oszloprendje borítja eszméletem ha lázas vagyok sebhelyes történelmünk ölelget gondold el jó öreg mily hűség köt egybe két beteget ne ne próbálj közbevágni nem felelek nem felelek — kérdezni akarok hogy éljen ujjongva az ki két lesújtott várost egyszerre épít s egymagában ha arra kérsz hogy ez ne fájjon hiábavaló szavad de kaphatsz ha kéred egy maroknyi csendet nem felelek nem felelek — kérdezni akarok haliad-e hogy meditál e föld látod-e hogy tördeli kezét érzed-e te is a kettős ütést az értetlen menekülést Szodomából gomorába Szodomából gomorába érted-e lebegő erőlködésem még itt e hazában leletként vágyom megmaradni és öntestem csupán a hazám elfogadsz-e így horizontális-vertikális kuszáit vándorlónak s érted-e végül e kort hol dáridót csapna a férfi de elmerül mélyen az anyagban s fent fent ahol lebegni vágyna az új és a régi forró szurokja buzog irgalmazz nekem ha vágyom az őskört hol szőrös hordák legelnék csontomat s már a vaskorszakban felemelnék szavuk az übermenschek lásd be egyedül vagyok Kulcsár Ferenc
