Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - Fábry Zoltán: A bot

Fábry Zoltán Első, nyomtatásban megjelent írására emlékezünk 50 éves írói Jubileuma alkalmából. a bőé 1. Szép, mesélő este — titok nélkül vont be mindent sötétre. A házakban bent nyu­godtan szállt fel a pipa füstje, — végzett munkának örült minden. Az utcán: kutyaugatás és gyors lépésekben szomszédokhoz futó asszonyok; kezük a kötény alatt rejteget valamit: ez a tolvajmozdulat csinálja az apró futásokat. Ez sem tart soká — hódító hatalom ia szép este. Megpihent álom, egy nagy egy­forma lélegzés áldoz neki. Ezt mind látja és hallja az öreg Klecz, amint bottal segített sétájában közeledik a faluhoz. Meg-megáll, a bot mélyebben szúr bele a földbe; nyilván ezt is akarja az öreg, mert a földet nézi, a nyomot, amit most ő csinál közönséges botjával. — Holnap, holnap vasat és hegyes szeget raknak rád — és Varjasra gondol, a ko­vácsra. Ő fogja megcsinálni — holnap. Hirtelen irigyelni kezdte, mert Varjasnak mű- lába van: egy súlyos húsos bot a lába, vasvéggel. Minden keserűséget belegyilkolhat a földbe egyforma büntető ütésekkel; még egy botja is van külön, hegyes szögű vassal: kegyetlen számítással szúrhat és kegyelmezhet — nagyobbat és kisebbet! Irigyelte nagyon, és magát kínozta: a tehetetlenségét látta, a csúnya segítséget. Lehetőségeket gondolt el. A kovács segítője lesz, barátja — cinkosa; erős dühvei fogja kiverni a fjyilkot, sebezzék jobban a piszok földet. így lenne? Jólesett ez nagyon az öregnek, — felemelte a botot és így ment előre a falu felé: tartogatta vissza az erőt: „Majd holnap az éles vasszög.“ Egy kis didergéssel megrázkódott, boldog gyerekséget érzett: Az embereket gyűlölte — és a földet akarta bántani. Emberbe beleszúrni utált volna. Puha rongy az, a csúnya kiáltás és nyögés zavarná. Talán félt is a bűntől — a kicsit bántani. A föld, a hatalmas föld. Ezt gyilkolni! A néma ellenfelet szerette benne. A kényelmes szépséget. A bosszú örömét. Beleszúr mélyen — az csendben marad, csak a saját lihegését hallja új biztatásnak, bátorításnak, vagy — kudarcnak. Még egyet üt rajta. Most örült, hogy holnaptól kis, fájó sebeket fog ütni. Az erőt, amit ma hiába paza­rolna, okos fontolással gyűjtötte holnapra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom