Irodalmi Szemle, 1970
1970/2 - Rónay György: Versek
Egyszer csak felhangzottak apád léptei. Amikor elvitték, rabkocsin szállították. Hogy üvöltöttek akkor ezek a farkasok, összefogózkodva körültáncolták az udvarotokat, házatokat, kerteteket. Az egész falu táncolt, porzott lábuk alatt a hó. Most gyalog Jött, a farkasok némán lapultak. Csak a szemük foszforeszkált. Nem tudtál kiáltani, egyet, egyetlenegy nagyot akartál kiáltani, hogy anyád felébredjen, és nagy, fehér lábán lehozza fehér arcát a kapuba. De ő örökre elbújt az arca mögé. Már láttad apád alakját. A kerítés alatt felhullámzott a falka. Azt hitted, a következő pillanatban rávetik magukat, de akkor felsikoltott valaki. Valahol a földben kis rés támadt, onnan tört fel a sikoly. Egyre több rés támadt, egyre szélesebbek, már a farkasok is üvöltöttek. A réten táncoltak az asztagok lobogva, lángolva, összeölelkeztek, s elindultak a falu felé. Tűz volt, vörös, körbetáncoló, az eget hajtogatta. Nagyanyád lucskos szoknyája mellett vártad apádat. Szótlanul hozzátok lépett, s elindultatok idegen útjaitokon. hasonlatok Mint sziget, melyből naponta elvisz egy tapodtat a tenger. Mint ház, melynek falából naponta kiesik egy tégla. Mint vezér, akit népe elárul; mint törzsfő, kit eladnak fiai. Mint hajótörött, aki elengedi lassan a deszkát, s lemerül a mélybe. nyár a Húsvét-szigeteken a tékozló fiú hazatérése Ment a vonat a tengeren (töltés se kellett) csapkodott lent a víz. Harmadnap reggel megérkeztünk a Húsvét-szigetekre. Tam-tam-szóval jöttek a bennszülöttek, rézbőrük csillogott, bekerítettek, karóhoz kötöztek, bőrünket átluggatták a nyilak, pirosra mázolt póznák tetején három hétig száradt a skalpunk, s koponyánkban fészket raktak a papagájok, A messzeség sugárzó pitvarában angyalok jönnek-mennek, kék csuporban tejet hoz egy, a másik nagy kosár gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt terít egy harmadik, nagy szárnyukat becsukva szorgoskodnak — egy pedig a korlátnál, szemét ernyőzve néz a távolba, ahol a domb alatt kanyargó úton csapzottan, soványan, kimerültségtől meg-megtántorodva, de azért mégis egyre szaporább léptekkel, ahogy egyre közelebb ér. már jön a Vendég... Mikor végre az óceán felől megjöttek az esők, már vége is volt a vakációnak. Rónay György
