Irodalmi Szemle, 1970
1970/2 - Weöres Sándor: Versek
környezet Harkály mennykupolán s csontban a szeg kopog. Elzsibbadt zenekar hallgat a föld alatt, tücskök húrjain alszik, kőben megfeszül és remeg. Vasváz-termetű nők állnak a tág mezőn, villám-vér csorog át szél-tejű mellükön, megdermedt Cleopatrák pölyálják az üres leget. Füstös város ölén terjed az ispotály, ott jár Asklepios varjú-ruhás fia, mig hallunk kalapálást: csillag-térben az ácsokat. Juvenalis redivivus A kényszert gyűlölöm. Míg engem ér, elviselem pisszenés nélkül, több mint ötven éve. De népeket akadályoz meg, hogy éljenek — ezért az ilyen világot száz évnél hamarább szavaimmal összetöröm. középkori francia népdal-stílusban szerelmes ifjú Mindig ébren ér a hajnal, nem tudom, mi van velem, kél a reggel fecskedallal, könnyel telt az én szemem. Hozzád bújok, mint a kisded, melled rejti arcomat, és ha lopva föltekintek, szívem majdnem megszakad. elégedetlen feleség Jaj de sanyarú tűrni nekem, hogy uram csúful bánik velem, hegyes a nyelve, nincs kegyelem, gonosz a szíve, jaj Istenem! Volna valaki pártfogóm, lovagi tisztes hódolóm, ifjú gyóntató papom, akinek elpanaszkodom, hogy én mennyit bosszankodom! joculator A koldus én vagyok, a koldus én vagyok, kalapomba pénzt dobjatok, a koldus én vagyok. A bankos én vagyok, a bankos én vagyok, mindent csak hozzám hordjatok, a bankos én vagyok. A püspök én vagyok, a püspök én vagyok, féljetek és dolgozzatok, a püspök én vagyok. A nagyúr én vagyok, a nagyúr én vagyok, mind nékem munkálkodjatok, a nagyúr én vagyak. A király én vagyok, a király én vagyok, értem éljetek-haljatok, a király én vagyok. A halál én vagyok, a halál én vagyok, mind békében szunnyadjatok, a halál én vagyok. Az Isten én vagyok, az Isten én vagyok, hallgatok, mégis halljatok, az Isten én vagyok.
