Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - HAGYOMÁNY - Gál István: Zinner János kassai professzor, Benjamin Franklin barátja és amerikai függetlenségi dokumentum-gyűjteménye 1782-ből
amelyet mindkét fél egymás ellen gyártott; azonkívül, remélem, némi élvezetet jog okozni, hogy e háború nevezetes személyeinek egyéni körülményeiről pontosabb ismeretet nyújt. Ha tehát itt nem is szabad az amerikai háború összefüggő történetét keresni, azért ezeket az íveket sokan szívesen fogják olvasni, mert rajtuk sok mindent meglátnak és sokkal bővebben kifejtve találnak, amiről a szokásos hírlapi tudósítások vagy teljesen tájékozatlanok voltak, vagy rendkívül soványan voltak informálva. A szerző nemcsak nagy szorgalommal összegyűjtött mindent, ami nézete szerint idetartozik, hanem még bizonyos más módot is talált, amelyet gondosan hasznosítani igyekezett, hogy a tudósításoknak ezt a gyűjteményét lehetőleg teljessé és ugyanakkor nélkülözhetetlenné tegye. Most hát csupán ezeknek az íveknek kedvező fogadtatásától fog függni, hogy ezt megbízható értesüléseknek és nyilvános iratoknak még egy hasonló gyűjteménye kövesse-e. A szerzőn nem múlik, hogy a második részt visszatartja, vagy kiadja-e, mert ha ez a közönség elé kerül, még több és fontosabb olyan okmányt fog tartalmazni, amelyet a szerző ezekkel egyidejűleg gyűjtött ugyanabból a forrásból, minthogy párizsi tartózkodása alkalmával azt a megtiszteltetést élvezhette, hogy Franklin doktor úrral közelebbről megismerkedhetett és jóságos segítsége révén sok mindent összegyűjthetett, ami másképpen ismeretlen maradt volna." A szerkesztő Zinner János, aki a könyv címlapján mint a kassai császári akadémia filozófia- és statisztika-professzora szerepel, 1778-ban még mint a budai császári és királyi akadémia elöljárója fordult levélben Benjamin Franklinhoz, az Anglia ellenében függetlenségi háborúját vívó amerikai gyarmatok szövetségének párizsi követéhez. A magyar politikai irodalom történetében nem egy művével szerepel Zinner János. Budáról Kassára az 1777-i közoktatásügyi reform, a Ratio Educationes XXV. cikkelye alapján fölállított öt királyi jogakadémia (Győr, Kassa, Nagyszombat-Pozsony, Nagyvárad, Zágráb) egyikére került, a hazai politikai és jogtörténet, az újabb és legújabb kori világtörténelem egyik tanára lett. Zinner, német családneve ellenére, korában szokatlanul erős hazafias öntudatról tanúskodó latin nyelvű levéllel fordult az Óceánon túli új, demokratikus köztársaság egyik kezdeményezőjéhez és kontinentális megbízottjához. Ennek a levélnek a magyar fordítása a következőképpen hangzik: Buda, Magyarország, 1778. október 26. Uram, egy nagy monarchia alattvalójának születtem, éspedig olyan kormány alatt, amelynek uralma szelíd; de nem tudom elmondani Önnek, micsoda örömet érzek, amikor az Önök haladásáról hallok vagy olvasok Amerikában. Hogy az igazat bevalljam, én Önökre és az Önök új köztársaságának minden vezetőjére úgy tekintek, mint angyalokra, akiket az Ég küldött, hogy az emberiséget vezessék és vigasztalják. Hogy ennek az érzésemnek nyilvános manifesztációját adjam, írtam egy munkát latinul, amelynek a címe „Notitia Historica de Coloniis Foederatis in America" (Történelmi jegyzetek az amerikai szövetséges gyarmatokról). Írtam egy másikat is: „De Viris Illustribus Americae" (Amerika nevezetes férfiairól); de meg kell várnom a mostani háború végét, amely bőséges anyaggal lát el, hogy hőseik jellemét megrajzoljam. « Bevallom, vannak homályos pontjaim a tárgy körül, és azért Budáról nemrégen Bécsbe mentem, hogy tárgyaljak Mr. Clee-vel, aki ott járt, de már nem találtam ott megérkezésemkor; a francia nagykövet titkára azt ajánlta, forduljak Önhöz. így hát Ön az, Uram, akit zavarnom kell, és akitől alázatosan fölvilágosítást kell kérnem Washington, Hancock, Putman, Gates, Charles Lee és Arnold szülőhelyéről, és kérnék néhány anekdotát életükből. A hírlapokból erről semmit sem tudhatok meg, különösen nem Arnoldra vonatkozóan. Néha azt írják, hogy német ember Mensből, máskor, hogy amerikai Connecticutból, aztán, hogy volt kapucinus, majd meg, hogy norvég fűszeres. Ami Önt illeti, Uram, én Önt bostoninak tartom, magasab rendű géniusznak és mindenek fő mozgatójának a háború folyamán. Egyéb részletek között meg szeretném tudni az igazságot arról, amit több hírlap említ, hogy Charles Lee nem tette meg kötelességét New jerseyben, és hogy a kongresszus rossz hadvezetése miatt mentette föl Öt. Fölfüggesztem ítéletemet, amíg Öntől hallok erről, ha Ön megfelelőnek talál arra, hogy válaszával kitüntessen. Ha bármi módon segítségére lehetek, csak egy szavába kerül, és én leszek a legboldogabb. Vannak ismeretségeim Magyarországon és van igen sok Bécsben. Ügy
