Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Käfer István: Andrej Sládkovič (1820—1872)
kaszait, ami elsősorban abból fakad, hogy eltekintenek a magyar nemzeti gondolat, majd nacionalizmus szlovák szempontból negatív hatásának elemzésétől. Sládkovič költői fejlődésében a kezdeti szláv közösségi motívumok pusztán a romantika témái voltak, nem politikai alapállás, a népi program hazai valóságszemlélete pedig csakis akkor kaphatott hangot, amikor a magyar irodalmi-társadalmi fejlődés a társadalmi forradalom szükségességét vetette fel, ami Petőfi és Arany népiességének is lényege. Ugyanúgy nem látják, nem láthatják az 1945 előtti magyar szakírók azt sem, hogy a szlovák költő nemcsak magyarországi, hanem szlovák történelmi hagyományként is kezel minden hagyományt, s a nagy törés akkor következett be, amikor a hivatalos magyar művelődéspolitika 1867 után meghirdette az egységes nemzetállam prograihját. A felszabadulás után Sládkovič alkalmas összekötő kapocsként szerepelt az immár internacionalista kapcsolatok megteremtése számára. Ezt hangsúlyozta úttörő tanulmányában Kemény G. Gábor, valamint Sziklay László, s ez az alapvető mondanivalója Rácz Olivérnek is a Marina és a Detvan magyar fordítása elé írt bevezetőjében. A költő Rácz nem elsősorban az irodalomtörténész, hanem a költő szemszögéből hatol Sládkovič alkotói módszerének mélyére, s talán éppen ezért, no meg Szlovákiában élő magyarként igen sok új meglátással gazdagítja Sládkovič magyar profilját. Rácz írásának alapvető mércéje a nagy szlovák költő humanizmusa. Ebből kiindulva állapítja meg, hogy „a kollári pátosz nála emberi, érzékelhető tájszemléletté egyszerűsödik, s éppen ezért hatásosabbá és nemzetibb jellegűvé válik“, s ez a humanista, emberi filozófia „menti meg e szélsőséges nacionalizmusok korában a szélsőséges nacionalizmusoktól, ez a filozófia választja el a Stúrt követők fiataljainak türelmetlenségétől, s ez a filozófia teszi őt, Kollár követőjét Kollár eszméinek felülbírálójává.", ami magyar vonatkozásban is elmondható: egyetlen jelentős költőnk sem hódolt be a türelmetlen nacionalizmus szólamainak. Rácz modern irodalomszemlélete abban is megnyilvánul, hogy helyesen von párhuzamot Petőfi és Sládkovič tájszemlélete között: a nép a haza mindkettőjüknél, ami a rendi haza elvetését jelenti, s ennek a megtagadásnak formai eszköze Sládkovič Garamja és Szitnyája, illetve Petőfi Alföldje. Szalatnai Rezső szlovák irodalomtörténetében a Stúr-iskola nagy klasszikusának nevezi Sládkovičot, „az élő vérként lüktető szlovák irodalom... nagy korszaka" kezdetének. Szalatnai szemlélete szerint azonban a Detvan történeti foglalata a magyar néphagyományból származik, „a magyar király ereje lobog“ a szlovák tájon, pedig mint kifejtettük, az egész Mátyás-hagyomány természetesen szlovák emlékként illeszkedik Sládkovič művébe; Szalatnai nem is vázolja Sládkovič költői fejlődését, annak problémáit, hanem a „garami csalogánynak“ nevezett költőnek lehetőleg mindenütt „magyar-hazafias" érzését hangoztatja, ami ilyen megfogalmazásban semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Szalatnai helyesen állapítja meg, hogy Sládkovičnak „szép magyar visszhangja támadt", téved azonban, amikor azt állítja, hogy „1879 óta majd minden jelentős műve megjelent magyar fordításban." Az első fordítás ugyanis már 1870-ben napvilágot látott, és korántsem fordították le minden jelentős művét magyarra. Jobbára csak a valóban „magyarosnak“ vélt vagy minősített alkotásokat. 1870-től 1965-ig 21 Sládkovič- vers jelent meg magyar fordításban, összesen 56 közlésben, a részleteket is beleszámítva. Sládkovič egész eddigi magyar visszhangja elsősorban felvidéki, majd szlovákiai kiadványokban jelent meg — súllyal 1945 előtt. Szinte kivétel nélkül valamennyi írás a költőnek azt a korszakát hangsúlyozza, amikor Sládkovič még maga is helyesnek tartotta a magyarokkal közös utat, a szlovák szemlélet pedig ezt a még magyarokkal közös utat kereső korszakát is a már csalódott és külön világot építő eszme fényében vizsgálja, vagy elhallgatja ezeket a kétségtelen magyar kapcsolatokat. * A versidézetek Farkas Jenő (Marina, Detvan) és Fried István (Dalt zengek a szabad hazáról) fordításai.
