Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - FIGYELŐ - Tóth László: Palotai Boris: Zöld dió
szüksége volt. Ez a háttér is hozzátartozik hősünk életútjának alaposabb megismeréséhez. Palkovič a felvilágosodás gyermeke. A fény századának szülötte, ki küzdött a babona, a vakbuzgóság, a fanatizmus minden fajta megnyilvánulása ellen. Ha Herder hatott is működésére, fontosabbnak kell mégis Kant, Schiller hatását tekintenünk. Az ő emelkedett erkölcsi alapokon nyugvó elképzeléseik segítették a szlovák költőt világképe megalkotásában. Ö még nem a romantikus nemzetszemlélet szellemében nyilatkozik meg, patriotizmusát a felvilágosodás eszményei határozzák meg. Tudom, az általam felvázolt kép is egyoldalú. Adataimmal, hangos töprengésemmel azonban csupán kiegészítés a célom. „Szlovákot és magyart ki választhatja szét?“ — kérdezte Húrban. Palkovič még nem kérdezte. Népének hűséges fiaként szolgálta — a beetho- veni-schilleri Öröm-óda szellemében — valamennyi e tájon lakó egymáshoz közeledését, a népek békéjét. Fried István Palotai Boris: Zöld dió (Madách Könyvkiadó — Pozsony, 1968/ A kaland a mai ember háza küszöbén kezdődik. De amikor kimegy az utcára, nem válik hőssé. — Ezt Vlado Gotovac jugoszláv költő írja egyik tanulmányában. Valamiképpen ez a lényege Palotai Boris új könyvének, a Zöld diónak is. A téma látszólag korszerű: elvált szülők kamaszlányának ismerkedése és harca a világgal, szüleivel, önmagával, indulataival, érzéseivel. Ami a könyvben a korszerűségével meglep — mint később kiderül —, mégsem a téma. Sükösd Mihály több mint tíz éve Irta Palotai Boris novelláiról: „A novellák egyes szám első személyben íródtak, s mintha mindegyikben ugyanaz a nővé érés küszöbére érkezett kislány mesélne könnyes-szomorúan élete fordulóponjai- ról a fájdalmas ütésekről, amelyeket zárt életéből kifelé törekedve a külvilágtól a körmére kap.“ Ez a megállapítás lényegében legújabb regényére is érvényes. Arról a korosztályról ír, amely lemaradt a „kalandról“, amely „csak képeken, filmeken látta a fasizmust". Az írónő nem ítél, nem dönt afölött, hogy a mai fiatalság jobb-e vagy sem, mint a tegnapi. Ö csak felsorol, szembeállít. A döntés az olvasó joga, és nagy hálátlanság lenne tőlünk, ha élnénk is ezzel a jogunkkal. Palotai Boris értő kézzel tapint a dolgok elevenére. A regény hőse a tizenhat éves Kati. Mulatságos dolog ugyan, mégsem jut eszünkbe örvendezni az ilyen vallomásokon: „A hangom mást csinál, mint én. Vagy olyan bölcs, hogy nem tudom utolérni, vagy olyan határozatlan, hogy annak, amit mond, az ellenkezőjét is mondhatná. Vagy úgy meg van hatva magától, hogy szégyenkezem miatta: ezt a hülyét!" Fordítsunk pár lapot: „Ha rám jön a szomorúság, most is az utcára köpök, s a cement virágtartóba hajítom a kukoricacsutkát. Tudom, hogy csak rendészeti szempontból számít a szomorúságom. Valamilyen módon mégis ki kell fejeznem, hogy melléktermék vagyok, senkinek sem fontos, mit csinálok, még nekem sem.“ E sorok alatt valahol mélyen ott bújbál a lázadás a változtathatatlan ellen, ami után már csak a harc jöhet. A harc, amely felold, megtisztít. S mi várjuk a harcot, de csak vállvono- gatást, kézlegyintést kapunk: „Egy fog- technikus kirakatában gipszben rózsálló kaucsukínyek, vigyorgó porcelánfogsorok között vizsgálgatom azt a zöld diót, aki én volnék. Mintha éles körömmel karcoltak volna belé szemet, szájat. Velem mindig történnek a dolgok. Csupán a lázadásig jutok el." A zöld dió: szimbólum. Egy felfogásnak, egy életszemléletnek a jelképe. A gondolatok, érzések, vívódások, eredmények és keresések még nem értek be teljesen, a dió zöld burka még nem repedezett meg, még nem bar- nult meg, a tojás még nem pattant meg, csak a tojáshéjra festett érzékeny szervek élnek húsvéti nyusziként. Még csak egy embrió készülődik a világra, egy sejthalmaz. A disznó, hal, csirke és ember embriója a fejlődés első szakaszaiban meglepően hasonlít egymásra, de ebben a regényben azonnal megmutatkozik emberi arca: „Letérek a főútról, eltűnök a hatalmas márványkolosszusok mögött. Mennyi készpénz fekszik itt, mennyi lel- kiismeret-furdalás! Mindaz a türelem, a gyöngédség, amit az élő nem kapott
