Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - HAGYOMÁNY - Fried István: Csehek a régi magyar irodalomban
Nem nehéz kihallanunk Tinódi rosszallását. A király „hite“ (esküje, szava) ellen elkövetett tettére nincs bocsánat. Derék, vitéz nép képe bontakozik ki Tinódi verssoraiból. E kép határozza meg jórészt a költő követőinek állásfoglalását is. Nagybáncsai Mátyás 1560-ban írott históriás éneke a Hunyadiakat dicsőíti, s Giskra cseh s lengyel katonáiról nem sok jó szót ejt. Az ország északi részét pusztító hadakban a király központi hatalmának gyöngítőit bírálja. Giskra a Hunyadiak ellenfele. Ellenfele, azaz nem rosszabb a többi — habár magyar — feudális hatalmasságnál. A szerző mérsékletet tanúsít a jellemzésben. Nem gyűlölködik, csak állást foglal. A Hunyadiak mellett — mint a törökök, a Habsburgok, a katolikusok s a protestánsok szaggatta Magyarország költője. Cseh alak jelenik meg a kor igen népszerű széphistőriájában, Ilosvai Selymes Péter Toldi)äban (1574). A mű népszerűsége miatt érdemel említést — meg azért, mert Arany János roZdž-trilógiájának forrásául szolgált. A cseh figura, Mikola feljön Budára, I. Lajos, a lovagkirály udvarába, s tisztes párviadalban minden vitézt legyőz. Toldiban emberére talál, a vele való küzdelemben életét veszti. Sző sincs itt aljasságról, orozva támadásról, mint majd Arany János XIX. századi, eszményítve hőst ábrázoló művében. A két harcos párviadala magyar győzelemmel végződik. Hogy kerül Budára a cseh bajnok? Ha föltételezzük a Toldi-monda valóságos történeti alapját, akkor a Anjouk Magyar- országa s a Luxemburgiak Csehországa közötti szoros kapcsolat valószínűsíti, hogy a budai lovagi tornákra cseh vitéz is eljutott. Az emlékezet a XIV. század végi huszita harcosok emlékét is őrizte, akik majd Mátyás fekete seregében is kitűntek. A legvalószínűbb, hogy a mondák vándormotívumai révén jutott Mikola a magyar históriás énekbe. Karéi Krejőí föltételezi, hogy a Toldi-monda e jelenetének a szlovén eredetű Pegam és Lamberges-történet a forrása. Pegam a Böhme (cseh) torzult alakja, tán azonos a cseh Vítoveccel, ki a stájer-osztrák Cilii (Czilley) grófok kíséretében többször betört Magyarországra. Krejőí még a Stillfrid és Bruncvik magyar népkönyvvé lett — cseh eredetű s témájú — mondáit is említi a lehetséges források között. Tény, hogy sok cseh katona fordult meg a magyar várakban, vitézségük, bátorságuk föltűnést keltett. Irodalmi s történeti forrásokból állhatott össze a szinte részvétlenül tárgyilagos Mikola- portré. Ilosvai művének egy kis része Prágában játszódik, a cseh s a magyar király viszályát mutatja be, mely kibéküléssel, szövetséggel végződik. A szerző érezhető örömmel adja a cseh király szájába: „Vegyed, fiam, Lajos, atyafiságomat, Ezekből ismérjed mind te barátidat...“ A cseh-magyar dinasztikus ellentétek tökéletes harmóniában simulnak el. Ugyanúgy, ahogy Görcsöni Ambrus szintén 1574-ben napvilágot látott Históriás éneké ben hideg fővel oszt igazságot Mátyás s a cseh király, Jirí Podébrad között. „Vala eszes Podébrád az ő dolgában ..." — énekli elismeréssel a cseh uralkodóról. Szinte egyetértéssel írja le, milyen ravaszsággal adja lányát, Katalint a királyjelöltté előlépett gyermekifjú Mátyáshoz. A fekete sereget mintegy nászajándékképpen kapja a magyar uralkodó, színe is lett „egyéb vendég hadának“. Apósa ellen Mátyás csupán a pápa s az osztrák Frigyes uszítására kezd háborút: „Verje meg és hajtsa csak a Husztokat, Gyámolítsa Római szent Egyházat, Ö fejében teszik acél koronát, Nekiadják Morvát és a Slésiát." Bár a költő célja Mátyás dicsőítése, nem tagadja a cseh királyfi, Viktorln vitézségét. Hogy „Frigyes semminek meg nem álla“, azaz nem tartotta meg ígéretét, s így a nagy energiát s erőt igénylő hadjáratok kevés eredménnyel végződtek: annak tanulságát csak a mai olvasó vonhatja le. Az egymás ellen uszított magyarok s csehek harcából a kárörvendő harmadik került ki győztesen. A cseh hadjáratok hiábavalósága derül ki egy 1597-ben szerzett krónikás énekből is. A magyar király „Addig veszekedék Némettel és Csehekkel, Öregbedék az Pogán ő versengésével“
