Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Popely Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság létrejöttének előzményei

1. A losonci ígéret

1930 szeptemberében Masaryk köztársasági elnök és kísérete Közép- és Dél- Szlovákia vidékeit látogatta meg. Szeptember 12-én felkereste Alsósztregován Madách Imre sírját, s nem várt gesztussal koszorút helyezett el rajta, a koszorú szalagján a következő felirattal: „Az ember tragédiája szerzőjének T. G. Masaryk“. Szép magyar nyelvű beszédben méltatta Madách Imrét és nagy művét, Az ember tragédiáját. Másnap Losoncon Kövy Árpádnak, a magyar kulturális egyesületek szónokának beszédére pedig olyan kijelentést tett, amellyel joggal lázba hozta a magyar közvéleményt. Az elnök magyarul válaszolt a 18 tagú magyar kulturális delegációnak, s a válaszában többek között a következőket mondta: „Hogy a kultúra iránt érzett őszinte tiszteletemet tettekkel is bizonyítsam, elhatároztam, hogy a nyolcvanadik születésnapom alkalmából létesített alapból3 egy magyar tudományos, irodalmi és; képzőművészeti társulat céljaira megfelelő összeget juttatok.“4

Ezzel a kijelentésével egyformán meglépte a magyar és szlovák közvéleményt, sőt saját környezetét is. A magyar és a csehszlovák, a kormánypárti és az ellenzéki lapok mind nagy elismeréssel számoltak be az elnök nemes ígéretéről. Csupán a ludák Slovák jegyzi meg kissé fanyar féltékenységgel: „Masaryk elnök a magyaroknak tudományos és művészeti akadémiát alapít, amely még a szlovákoknak sincs.“5 Még a magyar ellenzéki pártok hivatalos lapja, a Prágai Magyar Hírlap is örömmel üdvözli az elnök ígéretét, s a csehszlovákiai magyar kultúra pangásának megszűntét jósolja meg egy „kisebbségi tudományos akadémia“ létrehozásával: „Az elnöik losonci megnyilatkozása erkölcsi felhatalmazást ad számunkra, hogy mindannyian a magyar szellemiség fellegvárává igyekezzünk kiépíteni a csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulatot, mint az itteni magyar kultúrélet leendő legmagasabb fórumát. Igyekeznünk kell arra, hogy ez a kultúr- szerv ne árnyintézmény legyen, mely csak azért hívódott életre, hogy vegetáljon, sem pedig szemfényvesztést célzó alakulat, mely csak azért van, hogy ne éljen, de meg se haljon, sem pedig tudósok, írók és művészek álarcában összecsődített rezsim- kortesek kinevezett gyülekezete.“6

Az első reakció, amelyet a losonci ígéret kiváltott, elismerő köszönetnyilvánítás volt. A felcsillanó lehetőségekből származó öröm egy rövid időre elmosta a politikai különbségeket és ellentéteket. Ez azonban nem tartott sokáig. Az aktivisták, látva azt. hogy az ellenzéki magyarság is lelkesedve üdvözli a masaryki kijelentést, megindítják: a megígért intézmény kisajátítására törekvő akciójukat. Egyedül saját magukat érzik jogosultaknak az alapítandó ku'turális intézménnyel való diszponálásra; az elnök ajándékát kizárólag saját pojt: ájuk igazolásának és érdemének tüntetik fel. Az ellenzéki és nem aktivista • csoportok kultúrmunkásait szinte már előre kiutasítják az alakítandó társaságból. „Akik még nem építettek magyar házat, ne jöjjenek oda, ahol a magyar kultúra templomát építjük.“7 Az ellenzéki tábor vezetői által létrehozott Szentiváni Kúria hatáskörének korlátozását várták a Masaryk pénzén alapítandó kulturális intézménytől, mintegy az ellenlábas szerepét szánva neki: „Mint egy telitalálat jön az elnöki kijelentés, és értéktelen, vicinális, önképzőköri rangra süly- lyeszti a Szentiváni Kúriát“ — írja A Napban Antal Sándor. Az ilyen kicsinyes kirohanások, amelyek sokszor nem is jószándék híján történtek, már kezdetben nagyon forróvá tették a levegőt az alapítandó társaság körül. S hogy a bonyodalom még nagyobb legyen, jelentkezik egy harmadik partner, amely az aktivisták és az: ellenzéki pártok szemével nézve is hívatlan vendégnek számított, a Sarló.

3 1930. III. 7-én a kormány az 1930. évi II. 20-án kelt 23. számú törvény értelmében Masaryk elnöknek 20 millió koronát bocsátott rendelkezésére, hogy saját belátása szerint oszthasson: szét jubileumi ajándékokat.

4 A Mi Lapunk, X. évf. 8. sz. 200. 1.

5 Prezident Masaryk v Lučenci a medzi Detvanmi (aláírás nélküli cikk). Slovák, XII. évf. 210. sz. 2. 1.

6 (d. j.) A Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társulat felé.

PMH, IX. évf. 213. sz. 3. 1.

7 Antal S.: Az elnök és a nemzet legnagyobb cselekedete. A Nap, IV. évf. 214. sz. 3. 1.