Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
Nagy tisztességgel búcsúztatták halottaikat is. A tisztaszobában állították fel a ravatalt, ahonnét az egész rokonság és ismerősök kíséretében vitték a megboldogultat utolsó útjára. A temetés a református egyház szertartása szerint ment végbe, melyen részt vett a gazdák énekkara is. Páti Nagy János 1865. január 30-i temetésének halotti beszéde és búcsúztatója, mely írásban is fennmaradt, pontos képét adja egy temetési szertartásnak. A családi élet nagy eseményeit: születés, házasság, halál, a család feje minden alkalommal bejegyezte a családi anyakönyvbe, mely célra az öregbiblia hátoldalához kötött üres lapok szolgáltak. Az öregbibliában volt a családi irattár is. Ide gyűjtötték össze azokat a fontos iratokat, amelyek a családra vonatkoztak, vagy amelyek rendkívüli jelentőségűek voltak városuk vagy a haza szempontjából. A szekeresgazdák egy tömbben laktak, együttműködve végezték munkájukat, a vigalom óráit is együtt töltötték. Külön vendéglőjük volt, ahol otthon érezték magukat. Ugyanitt rendezték meg időnként mulatságaikat is, melyeken valamennyien részt vettek. Fesztelen mulatozásban fújták reggelig a nótát, és járták a híres „megyercsi- utcait“. így nevezték azt a verbunkosszerű dallamot, melyet sehol másutt nem hallottam. Véleményem szerint eredeti komáromi dallam. Már csak egy-két öreg komáromi cigányprímás ismeri. Házuk nem különbözött a környékbeli parasztházaktól. Keskeny, hosszú telkekre épült, és ennek megfelelően a telek hosszában húzódott. Az udvarról a nyitott tornácra jutott ,a látogató, innét pedig a konyhába vezetett a bejárat. A konyhából az utca felé a tisztaszoba, ellenkező irányiba a lakószoba fogadta a vendéget. A lakás mögött helyezkedtek el a gazdasági épületeik. A ház egyszerű volt, ide a berendezésen látszott, hogy gazdája sóikat forgolódik a világban. Úgyszólván minden házban volt egy-két különleges szép bútordarab, kép vagy művészi kidolgozású használati tárgy. Csodálatos szépségű alabástrommal, intarziával és ezüst domborművekkel gazdagon díszített óra maradt meg az Antal család szerzeményei közül. Művelődés, közéleti szereplés A reformáció egyik legnagyobb érdeme a népnevelés és népoktatás széles körű elterjedése volt. Egymás után nyitották meg iskoláikat, és megtanították a nagy tömegeket az írás, olvasás és számolás tudományára. így volt ez Komáromban is, melynek lakossága hamar áttért az új hitre. A városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a 16. század közepén majdnem az egész város protestáns volt.48 Az ellenreformáció szenvedélyes viharai sok szenvedést zúdítottak a város lakosságára, de művelődési téren eredményt hoztak, mert a katolikusok és a protestánsok egymással versenyezve nyitották meg iskoláikat. A szekeresgazdák reformátusok voltak, így alapismeretedket olyan iskolában kapták, melyet nagynevű nyugati egyetemeiken (Lipcse, Jéna, Bern, Genf, Utrecht, Heidelberg) tanult, felvilágosult szellemű prédikátorok irányítottak. Az olvasás általánossá vált. A Biblia ott volt minden szekeresgazda-család asztalán; esténként rendszeresen olvasták. 1711- től kezdve, az akkor induló Komáromi Kalendárium egy-egy száma minden évben eggyel bővítette a szekeresgazdák könyvállományát. A hosszú téli estéken szívesen olvasgattak a betűre éhesek. Egyesek szép, változatos könyvállománnyal rendelkezhettek. Szekeresgazdáink az iskolában jó alapot kaptak, tudásukat olvasás útján és az élet iskolájában fejlesztették tovább. Nem voltak tanult emberek, de nagyon sok bölcs volt közöttük. Állandóan járták az országot, sőt a külföldet is, nyitott szemmel nézték az életet, ismereteiket állandóan gyarapították. A szájhagyomány azt tartja, hogy jól beszéltek latinul. Ezt külföldi utazók is megerősítik (pl. ZeilerJ, akik csodálkozva jegyzik fel, hogy . kocsisok, hajósok, s legalacsonyabb származásúak is latinul beszélnek.“® A latin mellett németül is kellett tudniuk, hiszen vontatás és szekerezés közben gyakran fordultak meg a Habsburg-birodalom különböző tartományaiban. A német 48 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 105. old. 49 Gyulai Rudolf: Törökvilág Komárom vármegyében. Komárom. 67. old. .
