Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák

ráncos torkú vagy rámás magyar csizma egészítette ki. Különleges alkalmakkor, midőn testületileg vonultak ki, oldalukon kardot viseltek. Külön tanulmányt kellene írni a szekeresgazdák ruháinak finomművű ezüstgombjairól és csodálatosan szép menteláncairól. Minden darab a minták változatosságáról, a töké­letes mesterségbeli tudásról és a lelkiismeretes, munkáról tesz tanúbizonyságot. Vala­mennyi gomb és ímentelánc a komáromi ötvösök művészetét dicséri, akik a szekeres- gazdák igényeit figyelembe véve, úgyszólván külön komáromi stílust fejlesztettek ki. A gombok kivétel nélkül ezüstből készültek, és általában háromfélék voltak: zártak, áttörtek és sodrott drótfonatosak. Minden gombnak a ruha felőli része kis karikában, a másik része egy gömböcskében végződött. A gombokat úgy erősítették a ruhához, hogy a posztót átlyukasztották, azon kívülről átdugták a gomb karikáját, majd a ruha belső oldalán szíjat húztak a karikába. Ez szilárdan tartotta a helyükön a gombokat, s ha le akarták venni a ruháról, csak a szíjat kellett kihúzni, és szabaddá lettek a gombok. Ünnepélyes alkalmak előtt leszedték a gombokat, és vagy házilag tisztítot­ták szappanos vízben, vagy pedig ötvösssel tisztíttatták ki. A zárt gombok dió nagyságúak, felületükön a .karikától a gömböcskéig csigavonalban karikák húzódnak. Minden barázdába egy sodrott ezüstfonál van bedolgozva. Az áttört gombokat stilizált virágmotívumok díszítik nagy változatosságban. A drótfonatos gom­bok a legfinomabb kidolgozásúak. Vázuk erősebb ezüstrudacskákból készítve adja a gomb alakját, a közöket pedig szellemes változatossággal font sodrott drótrács tölti ki. A menteláncok kétfélék: egy- vagy kétfűzéresek. A kétfűzéres menteláncok rövidebb része a nyak alatt tartja össze a mente két részét, a hosszabb félkörívű vagy nyomta­tott V alakú, és a ruha díszéül szolgál. Az egyfűzéres menteláncok általában félkörív alakúak. A lánc szemei különféle alakúak, nagyságúak és díszítésűek. A mentelánc is, a gombok is családi tulajdont képeztek, és apáról fiúra szálltak. Ma még számos szekeresgazda-díszruha áll féltve őrzötten az idősebbek szekrényei­ben. Ahol a ruha már nincs meg, a gombokat és menteláncokat is ereklyeként őrzik a családok. Szép feladat lenne nyilvántartásba venni valamennyit, ha pedig a tulaj­donos hajlandó volna megválni tőlük, meg kellene venni a komáromi múzeum számára. Egyedülállóan gyönyörű gyűjteményt lehetne kialakítani belőlük, mely két célt is szol­gálna: 1. bemutatná a szekeresgazdák viseletének pompás darabjait; 2. bizonyságot tenne a komáromi ötvösművészet magas színvonaláról. A szekeresgazdák munkaruhája hasonló szabású volt, mint a díszruha, de sujtások és ezüst nélkül. Nagyobbrészt szürke szövetből vagy vászonból készült. Női viselet A komáromi nők viseletéről a legrégebbi feljegyzés Tolliustói származik* 1687-ből: „A p'acokon és utcákon mindenféle fehérbe öltözött nők élelmiszereket árulnak. A Iá nyok hafadonfővel járnak és pártát viselnek, a szegényeké kalárissal, a gazdagoké igazgyönggyel van ékesítve. Az asszonyok bekötik a fejüket,“44 ■ A .későbbi időből való fényképek áttanulmányozása után azt állapíthatjuk meg, hogy a szekeresga.zda-családok nőtagjiai a 19. század második felében többségükben már a mindenkori divat szerint öltözködtek. Egy érdekes szokást azonban megtartottak a nők. Életük nagy fordulópontján, az esküvőn, fekete ruhával búcsúztatták lányságu- kat. Ez nemcsak komáromi szokás volt, mert a közeli falvakban, pl. Madaron (20 km) és Perbetén (25 km) napjainkig feketében esküdtek a meny asszon/ok. Lovas bandérium15 Szemet gyönyörködtetőn szép látvány volt, ha ünnepélyes alkalmakkor kivonult a szekeresgazdák lovas bandériuma. A bandérium nem volt állandó jellegű, szervezetszerű alakulat, csak különleges ün­nepségeken szerepelt, és alkalomszerűen állott össze. Vezetőjük a maguk válasz’otta kapitány volt, tisztségviselőik: a zászlótartó, az alabárdos és a két buzogányos. 44 Gyulai Rudolf: Törökvilág Komárom vármegyében. Komárom. 64. óid. 45 Kelemen István és Páti Nagy László tájékoztatása alapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom