Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
harcoltak, és ezért a császártól a legolcsóbb jutalmat kapták, a birtok nélküli, úgynevezett armális nemességet.'4 Ez csak cím volt tartalom nélkül. Állításunk bizonyítására felhozzuk azt a tényt, hogy a komáromi szekeresgazda-családok túlnyomó része a török háborúk idején kapta a nemességet. A következő családoknál biztosan megállapítható a nemességszerzés éve: a Rátz család 1548-ban, a Kecskés család 1600-ban, a Mórocz család 1601-ben, a Máthé család 1612-ben, a Ráckevi Nagy család 1624-ben, a Kaszás család 1626-ban, a Bese család 1631-ben, a Kelemen család 1633-ban, a Mészáros család 1636-ban, a Both család 1638- ban, a Borbély család 1647-ben, a Bajcsi család 1649-ben, a Száky család 1649-ben a Nagy Könmendy család 1649jben, a Komáromi család 1655-ben kaipott armális nemességet.'5 A többi családok is nemesek voltak, de ezeknél csak a nemességigazolás évét ismerjük; a szerzését nem. Valószínű azonban, hogy ezek a családok Is a török háborúk Komárom környéki harcaiban kapták nemességüket. A Vida család nemességigazolásának éve 1698, az Antal családé 1698, a Kossár családé 1698, a Pesti Nagy családé 1699, a Doly családé 1699, a Kacz családé 1718, a Tuba családé 1722, a Győry családé 1723, a Füssy családé 1728, a Sebestyén családé 1732, a Petőcz családé 1769, az Andrássy családé 1780, a Bihary családé 1828, a Gulyás családé 1847, a Tárnok családé 1847.15 A fentiekkel szemben mindössze három családot találunk, melyek nem a török háborúk Komárom környéki harcai idejében kapták a nemességet, mégpedig a Dózsa család 1467-ben, a Zetényi Csukás család 1499-ben, a Tóth család 1697-ben kapott armális nemességet.15 Szekeresgazdáink számára azonban semmi előnyt nem jelentett a nemesség, mert birtokuk nem volt, tehát kezük munkájával kellett megkeresni kenyerüket, s városban laktak, tehát nemesi kiváltságokat nem élvezhettek.16 Kívülről a török ostromai ellen kellett — sokszor életük feláldozása árán — megvédeni családjukat, a várból pedig a császári parancsnokok kegyetlen zsarnokságát kellett eltűrniük. Reiffenberg egyike volt e rossz emlékű főkapitányoknak. Zrínyi Miklós így írt az akkori állapotokról: „... abból a fundamentumból bánnak Komárommal és Győrrel, midőn úgy rendelték a bástyákat és azon az álgyukat, hogy onnét a várost szintén úgy lőhessék és ronthassák, mint az ellenséget." „Mi érezzük, mi szenvedjük révkomáromiak, győriek, hogy a tulajdon tavainkból kihányattatunk, üzettetünk, forgatta- tunk, meggyaláztatunk és tapodtatunk." A főkapitányok két évszázadon át lábbal tiporva a város polgárainak szabadalmait és jogait, 12—20 napi robottal, 2 napi kaszálással, hajók ki- és bevontatásával és egyéb terhekkel sújtották őket. Ha a város bírája tiltakozni mert, börtönbe jutott. Reiffenberg a gyűlésre menő nemeseket elfogatta és lecsuktatta, a nemesi kúriát fegyveres erővel megtámadta.17 A komáromiak szenvedéseivel még az országgyűlés is foglalkozott. A jegyzőkönyvek szerint. ■ - a várőrség legelteti a nemesség rétjeit, elragadja a piacra kivitt árukat, kivágja az erdőket, a szénát lekaszáltátja .. ,“18 Rengeteget szenvedtek a szekeresgazdák vallásuk miatt is. 1672-ben Hoffkirchen várparancsnok elvette a protestánsok templomait; iskoláikat lefoglalta, lelkészeiket pedig kikergette a városból.'9 1746-ban még szigorúbb tiltó rendelkezéseket léptettek életbe. Ezután már halottaikat sem temethették el az egyházi szertartások szerint, csak a legnagyobb csendességben. Nem volt lelkészük, az újszülötteket Szőnybe vagy Aranyosra kellett vinni megkeresztelni, természetesen a legnagyobb titokban, mert ha kitudódott, szörnyű megtorlás lett a következménye.20 Ezek után lelkész nélkül, házaknál tartottak Istentiszteleteket, de Hoffkirchen minden titkos összejövetelt bebörtönzés, sőt fejvesztés terhe mellett megtiltott. Az öreg szekeresgazdák elbeszélése szerint a protestánsok házainak ablakát gyakran beverték. Ez ellen úgy védekeztek, hogy házai14 Hóman-Szekfű: Magyar töténet. Budapest. 1938. III. 142 — 546. old. 15Alapy Gyula dr.: Komárom vármegye nemesi családjai. Komárom. 1911. 16 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 80. old. 17 Takáts Sándor: Hangok a múltból. Budapest. 66. old. 18 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 92. old. 19 Uo. 105. old. 20 Uo. 107-108. old.
